Back to the 90s

Na nem vágyom vissza a múltba, csupán ma egy elhatározásra jutottam. Már régóta nem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok. Nem a megváltozhatatlan zavar (mint szemszín, anyajegyek, gaccsos boka), hanem a testemen felgyülemlett zsírmennyiség. Régen voltam 52 kilós, kb. a 90-es években utoljára :) Bár annyira réginek tűnik, hogy ennyi erővel az 1920-as évekről is beszélhetnék. 24 éves vagyok, 2 hét múlva 25! Nem tehetem meg, hogy ilyen fiatalon elhanyagolom a testem. Nem érdemli(em) meg.
Tehát: fogadalom. Nincs kitűzött kiló, mert nincs mérlegem. Egy centit be fogok szerezni, megmérem a kritikus pontok körfogatát, ill. hogy mivel próbálkozok. Abban bízok, ha megosztom,  mit teszek, motiváltabb leszek, tekintve hogy csak nem akarok annyira beégni :D Júliusra szeretnék egy olyan alakot, amitől nem feltétlen kap el a sírógörcs, ha meglátom. Készítettem before képeket ma, de annyira lesokkolt, hogy biztos nem teszem még fel, csak ha már van változás :)
Amire megpróbálok odafigyelni: kaja (jaj, már most nehéz...), mozgás (ez nem), folyadékbevitel (mindjárt ki is megyek tolok 2 pohár vizet). Biztos lesznek mélypontok, elcsábulások, de megpróbálok erős lenni.
Így mostantól nem (csak) a magánéletemről fogok rizsabizsázni, bár valószínűleg néha elkap az oversharing és írok arról is. Plusz a kedélyállapotom változása remélhetőleg fordított arányosságban lesz a leadott centik arányával: az előbbi nő, ha az utóbbi csökken.
Amúgy is, novemberben jön Bruno Mars, lehetne a férjem és énekelhetné ezt nekem a csillagos budapesti ég alatt: http://www.youtube.com/watch?v=_l5QMRoDaRQ
Harr.

Part 2!

Szinte napra pontosan az előző bejegyzésemre (aktív blogger...) ismét szétmentünk T-vel. Ennyi ideig tudtuk tovább húzni a dolgokat, aminek a vége már csak szenvedés volt. Ha már szenvedés: azt hittem, tovább fog tartani, de jól vagyok. Kicsit atombomba jellegű szakítást produkált: ledobta és megsemmisített mindent. Sokáig már fájnia se volt minek. Megsemmisült. Mintha egy lidérces álom ért volna véget január 19-én. Fura, hogy csak két hónapja történt mindez, mert azóta annyi impulzus ért, ami az elmúlt egy év alatt sem. Újra egymásra találtunk egy régi barátnőmmel, akivel évekig nem beszéltünk. Belevetettük magunkat az éjszakába. Finoman, de mégis hardcore módon :D Az egyik héten 6 napot dolgoztam, és 4 napot az éjszakában töltöttem: kocsmáztunk, buliztunk, koncertre mentünk, ismerkedtünk. Azon röhögtünk K-val, hogy ha ketten indulunk el valamerre, abból biztos nemzetközi est lesz: spanoltunk mexikóiakkal, skótokkal, olaszokkal, franciákkal... Sok új arc, új impulzusok, vibrálás! Nem csak az éjszakai életem nyert új színeket, mindeközben elkezdtem újra masszírozni, decemberben letettem a svéd masszőr vizsgát. Egyelőre ismerősökön gyakorlok, de nem lenne rossz belőle egy kis plusz pénzt keresni. Közben pilates órát is tartok, amit nagyon élvezek, sokat fejlődött a testtudatom általa. Újra ÉLEK. Találkoztam tegnap T-vel, nálam maradt táskája a költözés után, nekem pedig maradt még néhány cuccom az albiban. Szerencsétlennek majdnem mondtam, hogy ráférne egy kis szingliség, olyan meggyötörten nézett ki. De moderáltam magam és nem szóltam egy szót sem. Kedvesen elbeszélgettünk, kiderült, hogy mindketten meghallgattuk egy pár embertől, hogy milyen kár, hogy szétmentünk, mert milyen szép pár voltunk... szép, de nem jó :P Örülök, hogy elmondhatom, hogy örülök, hogy vége. Nem sérültem bele annyira, mint vártam. Közrejátszott, hogy volt, aki udvarolt, támogatott, mellettem volt ezalatt az időszak alatt, még ha csak a távolból is. Azóta pedig megnyílt újra a szívem, és érdekel egy fiú. Jaj. :) Kb. egy hónapja találkoztam vele először. Annyira szociális, nyitott, jó beszélgetőpartner, vicces, figyelmes... csak nem tudom, tetszek-e neki, mint nő. Sokat beszélgetünk, találkozgatunk, de nem tudom, mi lesz ebből. Eleinte nem vonzódtam hozzá, de megismertem... babonából egyelőre ennyit róla.
Jól vagyok! :)

Be the change

Ma délután eldurrogtattunk pár ócska közhelyet a recepción a közhangulat javítására. Mint: "idővel jobb lesz", "lesz nála sokkal jobb", "ennél jobbat érdemelsz", "ezek szerint nem ő volt az igazi". Reménykedünk, hogy ez így is lesz.
Nehezen viselem a változásokat, igénylem a stabilitást, és most úgy érzem, mintha kihúzták volna a talpam alól a talajt. Lehet lassan eljutunk a blog 2. szakaszához, a felnőtté válás 2. részéhez: önállósodni, egyedül.
Meglátjuk.

Újévi fogadalmak

1. Fogyok legalább 4-5 kilót.
2. Nem fogok dolgokat kettőnél többször kérni.
3. Elmegyek nyaralni.
4. Hetente legalább egyszer jógázni fogok.
5. Többet járok haza Békéscsabára.
6. Újra elkezdek franciát tanulni.

Egyelőre ennyi.
Utálom a szilvesztereket. BÚÉK!:)

hepi momöntsz

vííí, vasárnap jön hozzánk két francia couchsurfingelni, olyan izgatott vagyok:D
Na meg hétvégén Móni-weekend lesz, a régi 40-es szoba gyűlik Kerekegyházán. Tanyasi party lesz: tyúkok, összetört tojások, reggeli pálinkák:D vííííííí!

Elrohant a július

Ismét nem voltam lelkes blogíró. Pedig történt ez-az ebben a hónapban, de az vagy olyan mély volt, hogy nem teszem ki a köznek, vagy épphogy felszínes.
Minden téren apró változások történtek, de egyik sem rengette meg a Földet. A munka kiteszi a fél életemet, sok időt töltök benn és ezerféle dolog leköt. Lett egy új munkatársunk, Zsófi, akit én tanítottam be (hű), éreztem a felelősség szagát a levegőben. Két hónap alatt két recis cserélődött le. Sajnos az előtte felvett munkatársunk vagy nem figyelt oda, vagy nem elég jól lett kiképezve, de elég sok hibát csinál, amit aztán igyekszünk helyrehozni. Júliusban fél 8-ra jártunk, és nem lévén pacsirta, ez nagyon megviselt.:) Egy elég menő oktatóképzés zajlott nálunk, ezért kezdődött korábban minden napunk. Fura, hogy vége, hisz ez is jelzi, hogy vége a júliusnak.

Hiányzik Békéscsaba, húsvét óta nem voltam otthon. Anyával persze találkoztunk azóta többször is, de azért na. Rossz, hogy keveset vagyok otthon, Anyut is megviseli.
Na de!:D Ha már család. Szenzációs hírrel szolgálhatok, édes drága húgomnak elcsavarták a fejét. Immáron facebook-on is felvállalt kapcsolatban élő nő lett belőle. Ez van, és az ember lánya még azon pörög, hogy vége a júliusnak, aztán közben lassan minden őt körbevevő gyerek felnő. Telik az idő, rohamléptekkel száguld. Na meg ugye az új tendencia szerint mindenki házasodik és gyereket szül. Én nem fogok még egy jó darabig egyiket se.

Nusi kérdezte a múltkor, hogy mitől lesz vki különleges? Hogy olyan hétköznapian használjuk ezt a szót, olyan sok mindenre rámondjuk,hogy különleges, de mitől válik azzá? Persze jó darabig boncolgattuk a kérdést, ha belegondoltok, tényleg nem olyan egyszerű kérdés. Aztán a minap a "csehül állunk" kifejezés eredetére próbáltam meg magamtól rájönni, de nem ment:) Lehet én vagyok az egyetlen, aki nem tudja, hogy ez honnan származik. Valamint azon gondolkoztam, hogy van-e fiú és lány között barátság. Sokáig azt hittem, hogy van, de most már nem vagyok biztos benne. Lehet hogy ez csak személyes tapasztalat és nem egy általános tendencia, de úgy látom, hogy leginkább olyan fiú pajtikáim voltak, akik vagy nekem tetszettek, vagy én tetszettem nekik. Tehát alapnak tekintem a vonzalmat valamelyik fél részéről. Szerintetek? Valahogy azt vettem észre, hogy ez egy motivációs erő a barátság fenntartására. Szóval vannak világmegváltó gondolatok. :)

Szombat van, itthon vagyok, Tomi a pajtásaival zúz a zéjszakában. Tegnap Szolnok cityben voltam Krisztike házibuliján, jó volt, vicces volt:) Ma is mentem volna szívesen, de el lett szerencsétlenkedve az egész este, ami megölte a partykedvemet. Ami annyira nem gyökerezett mélyen, hogy ne lehetett volna két kisujjal kitépni :) Legalább volt egy kis időm hírt adni magamról.

Bölcseletek mára

Nektek kinőtt már a bölcsességfogatok? Az enyém most dugta ki a kis fejét. Nem tudom, hogyan tudtunk 28 fogat átpréselni az ínyünkön, de jó tudni, hogy életünkben egyszer már voltunk hősök. Személy szerint most szenvedek:D Tomcsi nagyon aranyos volt, miután felfedezte, hogy az arcom egyik fele hörcsögösödik (kicsit nagyobb a másik felénél), hozott be egy adag fagyasztott zöldborsót, hogy jegeljem a problémát. Alakul, remélem nemsokára elmúlik.