Úgy döntöttem, írásba foglalom az új élményeimet.
Pesten vagyok. Az állatkert közelében élek (pár nap múlva majd élünk, Tomival) egy kis garzonban. A garzon kicsit kopottas. Hiányzik belőle pár bútor, ülőalkalmatosságok, ebédlő asztal és vállfás szekrény. Az ajtót nem mindig bírom bezárni/kinyitni, jó edzés lesz a klausztrofóbiám legyőzésére. A lakás tisztasága pedig hagy némi kívánnivalót maga után. Gumikesztyűbe öltözve, egy Domestossal a mancsomban nekifogtam sikálni a tűzhelyet, mosogatókagylót, szekrényt. Két óra alatt az ajtót is lemostam, amin előtte rászáradt olajmaradványok pislogtak rám. Nem tudom, ki lakott itt ezelőtt, de csókoltatom a nénikéjét. Illetve le az agglegényekkel! :P 
Csütörtökön utaztam ide Szegedről. Kis gyomorgörccsel és megannyi izgalommal megtelve szálltam le a vonatról, azon filozofálva, hogy innen vajon hogy az istenbe fogok eljutni az albérletbe. Majd megjelent a világ egyik legkellemesebb meglepetése, nevezzük Aninak. :) Miután örömködtünk egymásnak, rábíztam
magam a tudására (mert Ani általában mindennel képben van). Bár először rossz trolira szálltunk, végül sikeresen eljutottunk a Szabolcs utcába. Ani egy tündér, segített cipekedni, majd a 3 méter magasan található leszakadt karnist is visszaoperálta a helyére. Befutott Nusi is, eszegettünk, majd útra keltünk a Wigner koliba. Megmondom őszintén, féltem volna egyedül az első este. A magányos szomorkodás helyett Anival, Délivel és pajtásaikkal múlattam az időt. Nagyon feelinges volt. Déli barátja, Máté és az egyik spanjuk, Jimmy gitározgattak, mi pedig énekelgettünk. Hangulatkeltésnek megjelent néhány doboz citromos sör, egy kis csoki és egy másik lány. Jól éreztem magam. :) Reggel Délike készített nekem egy kávét, lebeszéltem mamámmal a szombati randit. Kikísértem Anit a félegyházi buszhoz, majd a kölcsönkapott laptoppal a vállamon (újfent köszi, Ani!)elindultam hazafele. Hogy utána fél napon át takarítsam a gedvát a lakásban. -.- Közben megbeszéltem egy találkozót Erikkel, a gimis volt osztálytársammal. Kitaláltuk, hogy elmegyünk a Kutatók éjszakájára, megnézzük a műegyetemi programokat. Erik ott tanul, így nagyon profin vezetgetett a sok épület között. CH, F, K és J épületnevek vannak, szerintem ez nem túl fantáziadús. Láttunk palackrakéta-kilövő kísérletet, 
forma 1-es autót, intelligens anyagokat (pl. olyan dróthengert, amit az érfal kitámasztására használnak). Bár én leginkább a Kármán Tódor szélcsatorna laboratóriumra lettem volna kíváncsi, mert ennek nagyon izgalmas neve van. Klassz kezdeményezésnek tartom a Kutatók éjszakáját, sok pici gyereket is elhoztak a szüleik, akik hátha kedvet kapnak a reáltudományokhoz (és persze respect a szülőknek, hogy ezt tették ahelyett, hogy bedugták volna a gyereket a tévé /számítógép elé.) Elkóboroltunk a BME új épülete felé, ami szintén nagyon kreatív nevet kapott: Q épület. Majd a szomjúságtól vezérelve követtünk egy csapat kisiskolást egy eltés épületbe, hogy hátha ott lelünk vizet, de ennél egy sokkal izgalmasabb dologra bukkantunk: egy őslénytani kiállításra! Voltak kitömött állatok, csontvázak, preparátumok. Az utóbbiakat sokszor elszörnyedve néztem, tekintve hogy még egy nyamvadt tűszúrást se bírok végignézni, nemhogy… szóval preparátumok.
Erik jókat derült az arcszerkezeteimen, aztán én az övéin. :) Végül lesétáltunk a Duna-partra, belehallgattunk a Zöldpardonban szóló koncertbe (tippelgettünk, ki lehet az előadó, de nem jöttünk rá, Erik szerint Charlie lehetett.) A 4-es villamoson több sokk is ért minket aznap. Az első egy külföldi lány triója volt. Az egyik nagyon büdös volt, és hozzám dörgölőzött. A másiknak szőrös volt a mellkasa. Szerencsére elég gyorsan leszálltak. A másik sokkal rosszabb volt, egy részeg koma, aki megfogdosta egy leszálló lány fenekét, majd engem is kipécézett. De Erik beállt megvédeni, kérdeztem, hogy végszükség esetén belerúg-e a komába, de kinevetett. :D Este még betértünk az Eiffel-téren található Tescóba, ahol volt egy kéregetős bácsi, aki kinézte Eriket. Lestem, hogy hol a biztonsági őr, és miért nem csinál vmit??? Erre a kérdésre nem kaptam választ. Erikkel elbúcsúztunk, hazaérve még főztem és takarítottam, nagyon kimerültem.
Reggel kimentem Mama elé a Stadionokhoz. Le se tagadhatnánk egymást, vittünk egymásnak reggelit: mindketten egy sajtos és egy tepertős pogácsával a táskánkban vártuk a másikat. :) Úgyhogy cseréltünk. Jó volt látni Mamikát. Aznapi programnak a Kőbányai Bazárt terveztük, ahova nagy nehezen ki is jutottunk. Először leszálltunk a Józsefvárosi piacon, ahol egy fickó Mama kérésére felvilágosított minket, hogy még utazzunk tovább 14 megállót. Hát jó, így is tettünk. Majdnem mindent kaptunk, ami fenn volt a képzeletbeli listánkon. Mama sokszor elszomorodott, hiszen utoljára Papával együtt voltak a piacon, mindegyik helyről eszébe jutott vmi, hogy mit vettek ott Papának. Egy cigányasszony megszólította Mamát, hogy már régen látta a „kedveskét”, hogy van, olyan szomorúnak tűnik. Életemben először (talán először) ért pozitív csalódás a vallással kapcsolatban. Ebből a cigány nőből olyan őszintén és keresetlenül bukott elő, hogy Istenhez kell imádkozni és hinni a feltámadásban, hogy teljesen megérintett. Nem az ima, nem Isten, hanem a HIT ereje. Azt hiszem, nehezen fogom elfelejteni ennek a nőnek az arcát. Csupa szeretet és segítőkészség a tekintetében. Mindentől függetlenül egész jól múlattuk az időt, Mamát sikerült azzal felvidítani, hogy mennyien udvaroltak nekem. :D Még én is elcsodálkoztam, nem értettem, mi van a levegőben, hogy milyen sok kedves szót kapok. Úgyhogy lányok, ha az önbizalmatok a béka popesza alatt van, irány a Kőbányai Bazár! Miután kivásároltuk magunkat, eljöttünk az albérletbe. Az úton történt egy újabb érdekes dolog. A házunkhoz közlekedő troli a Városligeten át jön. Az egyik megállóban felszállt last minute-ben egy pár babakocsival a második ajtón. A troli sofőrjének várnia kellett, mert nehezen tudták átemelni a babakocsit a korlát miatt. Képzeljétek, a sofőr hátrakiabált, hogy „Nagyon szívesen!” De persze a pár nem válaszolt, valószínűleg egy mukkot se értettek a vezető szavaiból. Ezen feltételezem, berágott a sofőr, mert nem nyitotta ki az ajtót, amikor le akart szállni a család. Szerintem az ilyen nüanszok miatt nem tartanak már miket annak a híres vendégszerető országnak, aminek régen. Mamának ízlett a főztöm, ez egy ilyen jó szakácstól bók a köbön. Nekem vhogy akkor már nem esett jól a kaja, Mama örült is, hogy elindultam a vékonyodás útján. :D Kikísértem a buszhoz, majd még beszéltünk egy kicsit telefonon, de amire hazaértem, már minden bajom volt, égett a szemem és fájt a fejem. Azt hittem, megéreztem a frontot, de miután elkezdett tüzelni a homlokom és rázott a hideg, gyanítottam, hogy vmi más történik. Így lőttek a délutáni terveimnek, hogy felfedezzek egy ABC-t a közelben (jó, igazából van egy kisbolt közvetlenül a ház mellett, de nem túl olcsó) és hogy találkozzak Zsuzsi tudós barátnőmmel. Zsuzsi nagyon menő, tényleg tudósként dolgozik, büszke vagyok rá! Valójában vasárnap délutánig mást se csináltam, csak fetrengtem. Ilyen ez az üszök.
(forrás: http://www.tayuna.com)Három részre van felosztva a könyv, három országot jár végig az író és a lelki beteljesülésért. A könyv alatt a depresszióból való kikecmergését mutatja be nekünk, hogyan esik túl egy váláson és egy nagy szerelmen. Lehet túl fiatal és tapasztalatlan vagyok, de nekem kicsit sok az a könyv. Bár az első, itáliai rész tetszett, római szösszenetekkel (RÓMA <3), isteni kajaleírásokkal, még az étvágytalanságom mellett is megkívántam többször a fincsi olasz ételeket. Ha már étvágytalanság és betegség: újra kialakulóban a lázam, már nagyon unom.:S De legalább az arcom olyan rózsás, mint egy elsőáldozó szűz kislánynak. Ma kimerészkedtem már az utcára is-éljen, hogy Pestre költöztem, ki tudtam használni minden előnyét és munkát is volt energiám keresni-irónia lelőve. Bevásároltunk Tomcsival, majd együtt készítettük el a vacsit. Ebben persze el is fáradtam, olyan jó a kondícióm mostanában. -.- Ma volt Tomi állásinterjún, remélem jól sikerült neki. Nem tudom, mennyire volt okos, de legalább csini, amikor reggel kieresztettem az ajtón. Az is fél siker. :) Napközben filmeztem, de én kis balga oktondi jószág elindítottam a Fel!-t. Egyszer már megpróbáltam megnézni, de elaludtam rajta szégyenszemre. Most pedig negyed óra után kikapcsoltam, mert már akkor bőgtem, amikor elindult a mese. Lehet kicsit friss olyan filmet nézni, amiben aranyos ősz bácsika van és gyász egyszerre.
