Buldog ünnepeket!

A karácsony igazi fahéjillatot és mézeskalácsban úszó, halászleves, kacagós ünnepet csak ép családban tud hozni. Szerintem. Engem idén nem itatott át a karácsony, pedig szeretem, tényleg. Leginkább a karácsonyfát, amit mióta nincs férfi a háznál, én állítok fel. A régi fém talppal egy kihívás volt ez a művelet, de két éve Anyu beújított egy könnyen működtethető jószágot. Idén ezüst-piros fenyőnk lett, leginkább Anyával ketten díszítettük, mert Ági szenvedett, hogy fáj a feje. A karácsonyi menü istenire sikeredett, egy este alatt sikeredett egy átlagember heti fejadagját bedúrni az arcunkba. Az ajándékok mennyisége szerény volt, de nekem ez külön jól esett. Végre nem erről szólt a karácsony, nem értük el az országos átlagköltést, de szerintem még a negyedét se. 24-én délben érkeztem a fővárosból, 23-án Tomival ünnepeltünk. Nyugodtan telt a nap, kiveszekedtük(-em) magamat a megelőző napokban, csillapodtak a kedélyek, szerelmesek voltunk, kiegyensúlyozottak. Épp itt volt az ideje. Akkor még nem is tudtam, hogy a derűre és a szerelem erejére mennyire szükségem lesz másnap. Ugyanis apa telefonált, hogy menjünk el hozzá ebédelni. Kerek egy éve nem láttam, az elmúlt 365 napban egyszer beszéltem vele telefonon, annak a beszélgetésnek se lett szívderítő vége. De túléltem. Erősen, poénkodva, lazán. Ami azért nehéz volt, köszönöm kedves évek, hogy megeddzettetek!:) Bár biztos volt köze a karácsonyi manóknak is hozzá. Este Anyuékkal csillagszóróztunk, illatgyertyát égettünk és családi filmet néztünk. Beszéltünk Mamival is, az ő legszebb karácsonyi ajándéka a tékozló kutya hazatérése volt. A négylábú kapott egy párnát karácsonyra és benn alhatott a bónuszkeksz elrágcsálása utána.(bár egyiket se érdemelte meg 2napos csavargás után) Idén először lesz, hogy nem mi utazunk 26-án Mamáékhoz, hanem ő hozzánk. Fura lesz, még sose aludt nálunk Mama. Várom már. Anyával ma habrolót gyártottunk, aminek az elkészültével immár 5 féle sütemény található itthon. Idén karácsonykor se fogok lefogyni.

*-*-*-*-*-*

Decemberben Szeged egy kicsit beköltözött a fővárosba. Találkoztam Zsuval, ezer meg egy éve nem láttam, teljesen meghatódtam, még egy kis pára is megjelent a szememen. Igazán zsus volt, csinos, egyedi, meglepő és megható.:) Boldog voltam, ahogy ott láttam az albérletünkben. Tényleg. Aztán Papóskám is meglátogatott, bizalmasan csevegtünk, jól esett. Kaláccsal is összefutottam egy pár órára, beültünk egy kocsmába. Na meg ugye Vanda, és a lassan 17 éve tartó kapcsolatunk. Durva.
Klojdi hiányzik nagyon. Ő annyira... amikor megismertem, nem gondoltam volna, hogy ennyi közös van bennünk-na jó, a jézusos plakátja után azt hittem, hogy semmi közös nincs bennünk. Pedig de. *sóhajt*
És Marcsika is hiányzik, a szeleburdi, utazós másik felem. *sóhajt*
<3

Szép karácsonyt!

Te légy most

Napok után először érzek nyugalmat. De te légy most, titokban.
Nem, azért nincs lelki béke és szelíd megnyugvás.

Leginkább utazás közben kapcsolok ki. Azzal, hogy pörög az agyam, a gondolataim körbeölelnek mindent és mindenkit, akit meglátok és megkapja a tekintetemet. Sokat ingázok, igazi pesti lányként. Reggel fogvacogva várom a trolit, a Hősök terénél rácsatlakozok a földalattira. Nagyon szeretem. Magával ragadó a hangulata, beindítja a képzelgésem, a múlt felé fordulok. Vagy meglesem az utastársaimat és próbálom kitalálni, mire gondolnak, vagy olvasok a föld alatt. Kölcsönkaptam a Csokoládét-a munkatársam nagyon ráérzett az ízlésemre. A nyomokban felbukkanó francia szavak olyanok nekem, mint a finom csokoládé: ízlelgetem őket, óvatosan, piciket harapva, hogy tovább tartson az íze. Petit pain au chocolat- ennyi elég a pillanatnyi gyönyörhöz, hogy ne érezzem a hétköznapok monotonitását. Legalább egy kicsit.

A hétvégén itt járt Anyu. Nagyon örültem, hogy jött, bandázott velünk Erkóka is. Ikeáztunk, karácsonyi vásároztunk, piacoztunk, áztunk-fáztunk, sétáltunk hópihék és esőcseppek közt is(ja, és persze globális felmelegedés-két nap alatt még a nap is sütött), gyerekmódon örültünk a kivilágított Andrássy útnak. Nekem plusz örömöt okozott Anyu főztje. Amit már ezer éve. Szintén.

Tegnap találkoztam a tudós barátnémmel, igazi csajos traccspartyt tartottunk az Oktogonon egy forró csoki mellett. Olyan világmegváltósat. Hiányoznak/-tak a csajos beszélgetések, amilyeneket tényleg csak nő tud a nővel. Hiszen vannak dolgok, amiket csak MI tudunk, amiket egy férfi sose fog megérteni. Ugye, csajok? A melóban is van egy (számomra) új lány, akivel szintén minden nap felfedünk egy szeletkét magunkból, analizálgatunk, próbálunk megoldást találni a problémákra. És mindig sikerül egy kicsit könnyíteni magunkon és szebbé tenni a világot.

Hősök tere, I'm lovin it!