Hosszú hétvége és nowadays

Jááj, nagyon sokat dolgoztam a múlt héten. Általában minden este úgy aludtam el, hogy nem is emlékeztem arra, hogy mikor, hogyan, milyen körülmények között ragadtak le a szemeim. Sok izgalom, betanulás, stressz ért, de nagyjából kipihentem. Nagyjából. Hétvégén vigasztalódtam egy táskával és egy tündéri kis pipőkével, úgyhogy már jobb. Csak süssön a nap, hogy a cipőt fel tudjam venni:P Úgyhogy mindenki énekelje(akár kánonban) a Süss fel, nap!-ot. (megjegyzem, észre fogom venni, hogy ha nem éneklitek. Lesz nemulass meg irgumburgum.)

Előtte viszont egy nagyon romantikus, kirándulós, hangulatos hosszú hétvégét töltöttünk el Tomcsival. Megjártuk a Margit-szigetet, ahol néztünk őzikéket és bolyhos csirkéket. Jártunk a budai várnegyedben, ahol eddig Tomcsi még sose koptatta a macskaköveket. Épp itt volt az ideje. Ettünk kókuszgolyót és ittunk gyümölcsteát.

Turista-szerű napokat éltünk át, mert a Városligetben is bóklásztunk, pajtultunk Anonymussal Vajdahunyad-várában. Főleg én. De nem hagytuk ki a Mátyás-templomot se, aminek a tövében volt egy bácsi, aki szédítette a külföldieket egy kis varázslattal. Hogyan? Kevés kellékkel szedett kis sok-sok pénz a nyomi külföldiek zsebéből. Három pohár és egy korong, vagy mi. A lényeg annyi volt, hogy ki kellett találni, hogy melyik pohár alá dugta el a cuccot. Dajcsék meg nyomatták a 20ezreseket, hogy márpedig ők kitalálják. Másfél percig néztük, bácsi legalább 40-et nyert. Bááz. Jövedelmező szakma.
Március 15-ét a kultúra jegyében kívántuk eltölteni, így betértünk a Szépművészeti Múzeumba. Az ötlet megvalósulását azért némileg támogatta az a tény, hogy nemzeti ünnepeken ingyen lehet meglátogatni a kiállításokat. Bár már azért megérte elmenni, hogy lássam ezt az épületet belülről. Lenyűgözött a tér, a méretei az épületnek, a kialakítása...fantasztikus. Irigylem Anit, amiért itt gyakornokoskodott. Miután kigyönyörködtük magunkat, és egy talált fotójegynek hála kifényképezkedtük magunkat(magamat), megpróbálkoztunk az (utóbb kiderült) lehetetlennel, a Parlamentből való bejutással. Voltak, akik órákat álltak sorban, hogy megnézzék a képviselőgárda lepattant munkahelyét. Na, mi ezt nem vállaltuk be, inkább egy padról figyeltük, hogy egy népes család milyen sunyi módszerekkel próbál bejutni minél hamarabb. Ezt megunva a rakparton kergettünk egy kavicsot.

Íme a képek:

A bácsi menekül a felhől elöl, szerintem ilyen paripákkal menni fog neki!

Romantika <3

Home-made kokigolyit

Tinédzser lámúr

Tomcsi fejét övezi a kultúra

Impozáncia!

Rengeteg ember. A túlparton a Dunáig ér.

Cím nélkül.

Azt kell mondjam, minden oké. Majd mesélek, de a mai nap az emlékezésé.
Drága Papa. Hiányzol.

Megváltó Március

Bár az időjárás nem alkalmazkodik a naptárhoz, én belül már érzem a tavasz közeledtét. Alig vártam, hogy letudjuk a februárt, bíztam a márciusban. Papíron már egy másik évszakhoz tartozik, ez mindent megmagyaráz, nem?:) Új évszak, új remények, a tavasz amúgy is szebb a télnél. Pozitív változást hoz. Meg krókuszt a kertekbe.
Nem tudom, a gondolkodásommal vonzottam-e be, de bekövetkezett a várva várt javulás. Tegnap(ne felejtsük el, március 1. volt!) felhívtak, hogy bejutottam a második körbe a jógaközponti recepciós munkakörbe. Ma voltam ezen az interjún és FELVETTEK!!! Van munkám, juhééééééééé! És ami szuper, hogy nem csak recepciós leszek, hanem személyi asszisztens is. Plusz a központ most szeretne nyitni nemzetközi színterek felé, valószínű a nyelvtudásomat is kamatoztathatom. Minden nap lesz feladatom, a hét első két napján asszisztensként, a maradék három napon recepciósként. És, csak hogy még tetőződjön a boldogságom, az egyik legjobb, gimis barátnőm a munkatársam lesz. És járhatok jógázni is.
:)
Az interjú után kivillamosoztam a Savoya-parki Auchanba. Ez a Pest-ember téma tényleg hihetetlen. 10 percen belül megtörténik az, hogy keblemre ölelném az embereket, majd halálra rémülök tőlük. Az Auchanból jól felpakolva jöttem el(málhás szamár hozzám képest kutyaf.sza), egy kedves néni a villamoson megjegyezte, hogy "háát, jó lenne magácskának most egy hátizsák, jobban elférnének benne a dolgok, mint a szatyrokban. Ha most nálam lenne az enyém, kölcsönadnám, hogy ne kelljen cipekednie." Értitek. Pesten. Egy vadidegen néni a villamoson. Annyira keresetlenül őszintén kedves volt. Majd átszálltam a másik villamosra, ahol mögöttem két férfi ült, az egyik folyamatosan egy tollal játszott és közölte a másikkal, hogy ha "köcsög" lesz, akkor belevágja a tollat a kezébe. Ezek után elképzeltem, ahogy elszabadul és letollaz a vilin minden szemtanút. De nem tette.
Úgyhogy most jó.