Újévi fogadalmak

1. Fogyok legalább 4-5 kilót.
2. Nem fogok dolgokat kettőnél többször kérni.
3. Elmegyek nyaralni.
4. Hetente legalább egyszer jógázni fogok.
5. Többet járok haza Békéscsabára.
6. Újra elkezdek franciát tanulni.

Egyelőre ennyi.
Utálom a szilvesztereket. BÚÉK!:)

hepi momöntsz

vííí, vasárnap jön hozzánk két francia couchsurfingelni, olyan izgatott vagyok:D
Na meg hétvégén Móni-weekend lesz, a régi 40-es szoba gyűlik Kerekegyházán. Tanyasi party lesz: tyúkok, összetört tojások, reggeli pálinkák:D vííííííí!

Elrohant a július

Ismét nem voltam lelkes blogíró. Pedig történt ez-az ebben a hónapban, de az vagy olyan mély volt, hogy nem teszem ki a köznek, vagy épphogy felszínes.
Minden téren apró változások történtek, de egyik sem rengette meg a Földet. A munka kiteszi a fél életemet, sok időt töltök benn és ezerféle dolog leköt. Lett egy új munkatársunk, Zsófi, akit én tanítottam be (hű), éreztem a felelősség szagát a levegőben. Két hónap alatt két recis cserélődött le. Sajnos az előtte felvett munkatársunk vagy nem figyelt oda, vagy nem elég jól lett kiképezve, de elég sok hibát csinál, amit aztán igyekszünk helyrehozni. Júliusban fél 8-ra jártunk, és nem lévén pacsirta, ez nagyon megviselt.:) Egy elég menő oktatóképzés zajlott nálunk, ezért kezdődött korábban minden napunk. Fura, hogy vége, hisz ez is jelzi, hogy vége a júliusnak.

Hiányzik Békéscsaba, húsvét óta nem voltam otthon. Anyával persze találkoztunk azóta többször is, de azért na. Rossz, hogy keveset vagyok otthon, Anyut is megviseli.
Na de!:D Ha már család. Szenzációs hírrel szolgálhatok, édes drága húgomnak elcsavarták a fejét. Immáron facebook-on is felvállalt kapcsolatban élő nő lett belőle. Ez van, és az ember lánya még azon pörög, hogy vége a júliusnak, aztán közben lassan minden őt körbevevő gyerek felnő. Telik az idő, rohamléptekkel száguld. Na meg ugye az új tendencia szerint mindenki házasodik és gyereket szül. Én nem fogok még egy jó darabig egyiket se.

Nusi kérdezte a múltkor, hogy mitől lesz vki különleges? Hogy olyan hétköznapian használjuk ezt a szót, olyan sok mindenre rámondjuk,hogy különleges, de mitől válik azzá? Persze jó darabig boncolgattuk a kérdést, ha belegondoltok, tényleg nem olyan egyszerű kérdés. Aztán a minap a "csehül állunk" kifejezés eredetére próbáltam meg magamtól rájönni, de nem ment:) Lehet én vagyok az egyetlen, aki nem tudja, hogy ez honnan származik. Valamint azon gondolkoztam, hogy van-e fiú és lány között barátság. Sokáig azt hittem, hogy van, de most már nem vagyok biztos benne. Lehet hogy ez csak személyes tapasztalat és nem egy általános tendencia, de úgy látom, hogy leginkább olyan fiú pajtikáim voltak, akik vagy nekem tetszettek, vagy én tetszettem nekik. Tehát alapnak tekintem a vonzalmat valamelyik fél részéről. Szerintetek? Valahogy azt vettem észre, hogy ez egy motivációs erő a barátság fenntartására. Szóval vannak világmegváltó gondolatok. :)

Szombat van, itthon vagyok, Tomi a pajtásaival zúz a zéjszakában. Tegnap Szolnok cityben voltam Krisztike házibuliján, jó volt, vicces volt:) Ma is mentem volna szívesen, de el lett szerencsétlenkedve az egész este, ami megölte a partykedvemet. Ami annyira nem gyökerezett mélyen, hogy ne lehetett volna két kisujjal kitépni :) Legalább volt egy kis időm hírt adni magamról.

Bölcseletek mára

Nektek kinőtt már a bölcsességfogatok? Az enyém most dugta ki a kis fejét. Nem tudom, hogyan tudtunk 28 fogat átpréselni az ínyünkön, de jó tudni, hogy életünkben egyszer már voltunk hősök. Személy szerint most szenvedek:D Tomcsi nagyon aranyos volt, miután felfedezte, hogy az arcom egyik fele hörcsögösödik (kicsit nagyobb a másik felénél), hozott be egy adag fagyasztott zöldborsót, hogy jegeljem a problémát. Alakul, remélem nemsokára elmúlik.

Art on Csónakázótó

Tudtátok, hogy a városligeti tóban képzőművészeti kiállítás látható? A Városliget önmagában gyönyörű, Vajdahunyad várát nem lehet megunni. Egy rövid időre királylánnyá lehet válni és romantikus meséket szőni az árnyas fák tövében. Lehet fotózkodni az arc- és névnélküli Anonymussal, illetve madárcsemegével etetni a tavi kacsákat. A galambokat természetesen nem.
De most nem csak ezért éri meg kilátogatni a Hősök tere mellé. Az Art on Lake kiállítás keretei között a tóban különféle szobrokat állítottak ki. A Szépművészeti Múzeum másodjára szervezte meg ezt az egyedi és ötletes kiállítást nemzetközi képzőművészek alkotásaiból. Az én személyes kedvencem egy könyöklő emberalak hálószerű anyagból formázva. De a vízi toitoi és egy pad lámpával is egyedi hangulatúvá varázsolta a tavat. Akartunk csónakázni is, de rajtunk kívül még kb. 200 ember szeretett volna evezőt ragadni, nem vártuk ki a sort, mert meg akartuk nézni a Karib 4-et. (Ami nem volt kimondottan fordulatos, Tomcsi ásítozása se dobta fel a filmet.)

Tomcsi és a vár

Tavi szellem


Tomcsi és Ancsi


Bjúúúti!


Kürtőskalács fejű Tomcsi


:)

Idill

Hopika...

Nem vagyok rendes nő, ezer éve nem írtam. Pedig hajj, lett volna miről.
Május tizenegynéhány: Megjártam Kerekegyházát, ahol szeretettel fogadott a falusi kis csapat. Jókor mentem, főzőverseny zajlott a kereki főtéren. Babgulyással, szamárpörivel, csülkös pacallal és válogatott alkoholos nedűkkel láttak el minket, mi meg tömtük az arcunkat. Végül aranyos kisdisznók módjára gurultunk haza, útközben falatozva a pacalkát. Láttam a jó öreg pajtijaimat, Klojdit<3, Valit<3 és Sztellikét<3 is. Klojdi bevezetett a hamvas 18-asok házibulijába, játszottunk Mózi kutyussal, aki glóriát viselt a buksija körül egy hasműtétet követően. Igazi vidéki hangulatú hétvége volt: ültem Klojdi mellett a kocsiban(még mindig élek!!:D), kimentünk a naplementés határba a földúton, begyűjtöttük kincseinket a turipiacon, együtt főztünk, lelkiztünk jobbra-balra. Azon kaptam magam, hogy most is mosolygok, ha eszembe jut:)

Május vége: Jártam Szögeden is, vizsgáztam, cappucinóztam a Nyugiban, bandáztunk a városban. Reggeli gyanánt a Tündérben pizzáztunk du. 4-kor, majd a vasútállomásra menet leszakadt az ég. Azt hiszem a monszunos időszaknak ez volt az első nagy vihara. Pizsuval és Marcsikával egy ernyő alatt kucorogva próbáltuk átvészelni az égszakadást, de mivel minden irányból zúdult ránk az áldás, így eláztunk, mint a verebek. Zuhogó esőben tettünk meg az utolsó 5 percet a vasúthoz. Az állomás vécésnénije megfitogtatta hatalmát és bekeményített, nem engedte, hogy szárítkozzunk a mosdóban. Úgyhogy élmény volt a 2,5 órás út, az emberek néztek, hogy milyen medencés partyból jöhetek, ahol nem bikiniben szoktak csobbanni. A kalauz bácsira viszont mély benyomást tettem az ázott, elesett nő szereppel, mert vagy 4x visszajött megnézni, hogy van-e már fűtés, és közben kacsintgatott. Aranyos volt, ezúton is örök hála azért, hogy legalább megpróbálta.
De az élet nem csak játék és mese. Én, azaz a munka hőse szétdolgoztam az agyam. Dolgoztam egy tizenegyórányit vasárnap(boldog gyereknapot.), egy duplaműszakot kedden, közben csináltam a beadandókat és igyekeztem nem idegösszeroppanni. Ám a hóeleji fizu mosolyt csalt az arcomra! Plusz az se elhanyagolható tényező, hogy úgy fest, vége a vizsgaidőszaknak, ollé!

Június: Betanulóban az új lány nálunk a jógaközpontban, elbúcsúztattuk Tócsnit. Ő egy nagyon cuki, vérszomjas és élénk fantáziával megáldott lány, akit mindenki szeretett, de lecserélt minket Zalaegerszegre, így meg kell válnunk tőle. Péntek este tartottuk a búcsúbulit, beültünk iszogatni egy teraszos helyre Budán. Tény, hogy csak limonádéztunk, de kis híján izomlázam volt másnap a sok röhögéstől.
Puszi!

A pénteki nap margójára - A lány, aki úszni tanul

Régen írtam, ennek oka számtalan. Túl sok minden történt, de nem adom meg az örömöt péntek 13-ának, nem fogok rossz dolgokról írni. Akinek a feje fölött sokszor összecsapnak a hullámok, egy idő után megtanul úszni. Ennyit mondok.

No de! Kedd óta nem lakom az albérletben. Úgy döntöttünk, hogy egy pár napra jegeljük a kapcsolatunkat, ez ha követjük a papírformát vasárnap változik meg, akkor döntünk a jövőről. Úgyse értek semmit, így nem is megyek ebbe most bele.

Azóta viszont belevetettem magam mindenbe, amibe csak lehetett. Kedden pici sírdogálással megspékelve átcuccoltam az Opera mögé, Zsuzsi kutató barátnőmhöz és az öccséhez. Előtte kb. egy napi béremet elköltöttem a DM-ben, sok hasznos női holmira ruháztam be. Utána pedig a kultúra oltárán áldoztam be szintén egy napi béremet, ugyanis megvettem a hőn áhított Ördöglakatra a jegyet. A Thália Színházban adják, Gálvölgyi <3 főszereplésével játszott krimiről van szó. Alig volt már rá hely, de azért Ancsika még befért. Hurrá! J Később Zsuzsival vacsit készítettünk, hármasban beburkoltuk az elkészült tortillákat. Addig pedig lelkiztünk és próbáltuk megfejteni a világ megfejthetetlen dolgait, vájkáltunk a sebeinkben, majd nyalogattuk őket, végül óvatosan sebtapaszt helyeztünk rájuk. Vagy egymáséra. A napunkra A szerelem miért múlsz? c. lassan klasszikussá váló sláger tette fel a koronát. Az Eurovízióson letettük mi is a voksainkat, az énekhangot és a ruhákat értékelve.

Ja, ami vicces, hogy Zsuzsi szerdától péntekig Brüsszelben lesz, így az öccsével lakok majd, illetve csütörtök este az anyukájával bővül a kör. Megismerem legalább a családjátJ

Másnap reggel hajnalra jöttem dolgozni, a szerdai műszakot nagyon szeretem. Szépen folyik a délelőtt, van pár jógaóra, nem kell kapkodni. Először érkeznek a kismamák, majd az amerikai oktatónknál dinamizálják magukat az emberek, később érkeznek a klasszikus jógára várók, végül jönnek az anyukák a kisbabájukkal. Hangulatosan szokott telni a délelőtt. Szinte észre sem veszem és vége a műszaknak. Ezen a héten bementem gerinctornára délután, ami hihetetlen módon feltöltött. Új oktató tartotta, egy eredetileg aerobik oktatóként végzett tanár, így ez teljesen eltért a korábbi gerinctornától. Dinamikus, lendületes, fárasztó és élvezetes volt egyben, minden elvárásomat felülmúlta. Ezután Mérivel és Anival bandáztam, celebspottingoltunk kisebb-nagyobb sikerrel. Ezalatt azt értem, hogy akit celebnek hittünk, nem volt azJ Egy trú sztárt láttunk, de Méri őt nem ismerte fel, így asszem sikertelennek kell mondjam a sztárvadászásunkat. Ha celebeket nem is láttunk, de sportos és/vagy jóképű suhancokra szolidan folyattuk a nyálunkat a Gödörnél. Elképesztő, hogy ezek az extrém sportot űző fiúcskák nem félnek, hogy ott törik nyakukat. Este Zsuzsi öccsével beszélgettem, aranyos fiú. Érdekes beszélgetéseket bonyolítottunk a késő esti vacsi mellett.

A hétköznapjaim eddigi csúcspontja a tegnapi nap volt. Annyi impulzus ért, hogy ha beosztanám egy hétre, még úgy is elég lenne. Műszak után elrobogtam a Bio fodrászatba, ahol megnyesettem magam. Érdekes, mert lehet úgy is kérni, hogy csak megvágják a hajad, majd magadnak szárítod be olyanra, amilyenre szeretnéd, és akkor csak a vágásért fizetsz. Low-budget, lájk. Onnan továbbmentem turisztikai intézeteket vadászni, útközben úgy éreztem, hogy elporladok a betonból áradó hőségben. Aztán sietnem kellett az albiba, hogy váltásruhát szerezzek a hétvégére, de végezzek is, mielőtt Tomi hazaér. Besurrantam és megagyorsasággal elterveztem, mikre lesz szükségem a hétvége folyamán (és tuti egy csomó minden nem jutott eszembe, ám haszontalan dolog 100% hogy lesz nálam.) Onnan immár késésből indulva tovarobogtam a Jászaira, ahol először összefutottam egy rövid időre Kalcsival és a gyönyörű, mosolygós kis Egon kutyusával. Majd egy ingyenes próbamasszázsra mentem, ahova még a Nivea Fitness napon iratkoztam fel. Hú. Igazából most egy kicsit el kell gondolkozzam, hogy hogyan is fogalmazzam meg az érzéseimet, annyira impulzív volt az egész. 5-en érkeztünk, hogy kipróbáljuk a masszázst, 3 masszőr segédkezett. Ma-uri masszázst mutattak be, ez egy polinéz olajos masszázs-de annál több. Táncmozdulatokkal van egybekötve, koreografált, mégis spontán. Titokzatos, de őszinte. Az egész úgy nézett ki, hogy egy férfi és egy nő masszírozták a harmadik férfit, aki teljesen meztelen volt, csak egy törölköző fedte a lényegi részét(fenekét vagy a himbilimbit). A masszázs először egy rövid tánccal kezdődött, lágy, hullámzó, nagy karmozdulatos mozgásokkal. A masszírozás leginkább alkarsimítással történt, ami miatt ugye nagyon közel kellett hajolni a testhez. Fura volt ezt kívülállóként nézni, hiszen egy meztelen testet simítgattak… beismerem, soft pornó érzésvilága volt:D Viszont a masszőrök olyan alázattal viseltettek a test iránt, hogy nem tűnt olyan nagynak a kinn fekvőnek a kiszolgáltatottsága. Valamint itt tényleg test a testtel találkozott, mert bár masszírozást láttunk, de nagyon sok simítás volt benne. Számomra erotikus is volt. Tényleg rém összetett. Aztán minket hátmasszíroztak, engem a pucér fiú masszírozott, immár felöltözve. Szuper volt. A masszázs alatt is cikáztak a gondolataim jobbra-balra, már a gondolattól is, hogy ezt a fiút az előbb szinte pucéran láttam, most meg ő lát engem félmeztelenül(mégha csak a hátamat is), ez már fura. Aztán az, hogy közel hajol és rém szuszog és sóhajt… hát na:D De közben meg annyira kellemesen ellazított a masszázs… vicces volt, a masszázs végeztével kivonultak a masszőrök, hogy mi felöltözhessünk. Egy darabig feküdtünk, aztán összenéztünk és mindenkinek teljesen kisimult a feje és lightosan folyt a nyála. Szívesen megtanulnám, ha nem lenne mocsok drága. Na majd ha sokat keresek… J Estére lelkizős beszélgetés volt betervezve, úgyhogy testileg-lelkileg kimerülve és feltöltődve(semmi sem egyszerű!:)) érkeztem meg Zsuzsi lakjába. Az anyukája is nagyon cuki, beszélgettünk egy kicsit, majd végre valahára sikerült összebarátkozni az álommanókkal.

Ui: mindenkinek boldog péntek 13-at!:)

Hétvégék és Bruno az Asramban

Mozgalmas hétvégéim voltak ebben a hónapban. Három hete immár felkerekedtünk Anival, Mérivel, Erikkel és Tomival, hogy fényt derítsünk egy bűntényre. A Krimiestek szervezésében kerestük meg, hogy ki ölte meg a modellt. Kerestük a kifutó áldozatát. Hogyan? Ki? Miért? Hol? Milyen eszközzel? Dráma, kérem szépen, dráma!
A kiindulópontot az alábbi versike alapján kellett megtalálni:

Hogyha az Andrássy út korábban kezdődne,
Az egyes szám alatt belvárosi tér lenne.
A tér sarkában üvegek és rajtuk évszámok
Futnak össze ott, ahol a bilincset találod.

Mondanom sem kell, hogy pikk-pakk megtaláltuk az első bilincset. A többi 7 megtalálása sem okozott különösebb gondot. Mindeközben sétálgattunk a napsütötte Pest szívében, mókáztunk és visongtunk, ahogy az jó barátokhoz méltó. Egyesek, nevezzük Mérinek az illetőt, pózolt a kávézó Verebessel is, hiszen van, aki megteheti. Tomi ajánlgatta, hogy tegyem bele a kezemet az egyik bilincsbe, stílusos módon akart megszabadulni tőlem. Sajnos az ördögi terve nem jött össze, így végigjártuk az összes helyszínt, a Bazilikát, a Liszt-teret, az Operát, Andrássy utat, stb. Mindeközben a városban nagy tüntetés zajlott, gyakorlottabb híradó-nézők valószínűleg emlékeznek is rá. Nagy európai megmozdulás szerveződött Európa szívében. Mi sajnos-nem sajnos nem lüktettünk együtt velük, annyira érintett csupán a dolog, hogy láttunk sok fehér kesztyűs rendőrbácsit, valamint megcsodálhattunk egy készenlétben álló vízágyút és egy kisebb rohamosztagot. Vidéki gyereknek elég is ennyi élmény egy napra. Képeket teszek fel később.

A következő hétvégén Rékut és Marcsikát láttam szívesen a hajlékunkban. A két büszkeségem bejutott az OTDK-ra, ahol remekül szerepeltek, erőt, energiát, időt- semmit sem kímélve hajtották magukat, hogy tökéletesen szerepeljenek. Este gondoltuk megünnepeljük, de már fáradtak voltak, így csak egy késdobálós helyre ültünk be lehajtani vmi alkoholtartalmú nedűt. Vasárnap Marcsikával kivágtattunk a Folyondár Sportközpontba, hogy idén is részesei lehessünk a Nivea sportnapnak. Tavaly is együtt izzasztottuk magunkat Szegeden, ebben az évben sem kíméltük az izmainkat. Először beálltunk step-re, de nem bírtuk követni, így átmentünk a másik terembe egy hot iron edzésre. Nos, ennek az órának azért ez a neve, mert ha tüzes vassal égetnek, az sem fáj kevésbé:D Rágyúrtunk, már ettől éreztük, hogy be fog durranni minden létező izmunk. Ezután egyedül végigugráltam egy aerobikot Füzessy Balázs vezénylete alatt. Az a hapsi fantasztikusan mozog, bepörgeti a csajokat nem csak a lelkesítő dumáival, de ahogy a teste hullámzik... Khm. Arcpirító. A küzdőtér, ahol küzdöttünk az elemekkel és a step paddal, megtelt ösztrogénnel és minden nőn látszott a vágy. Akin nem, az nem volt ott lélekben:D Egy kis pihi után még beálltunk egy kangoo edzésre. A 21. század egyik divatja a kangoozás, pattogsz egy spéci cipőre csatolva, és küzdesz a 240-es vérnyomásoddal. Valószínű nem én vagyok az egyetlen a világon, aki nincs hozzászokva a 45perces megállás nélküli ugrálás-magas térdfelhúzás-terpeszugrás kombóhoz. Ám nem sokan teszik ezt több 100 emberrel vegyülve úgy, hogy az oxigénszint alatt élik az életüket. Mindenesetre élveztem, az edést tartó csaj fantasztikusan lelkesítő volt, az Energizer nyuszi piskóta hozzá képest. Ezek után még volt bennünk annyi spiritusz, hogy beálljunk a zumba elejére, de 10 perc után már a kispadról szemléltük a táncoló testeket. Ez a nap megalapozott 3 brutális izomlázzal átitatott napot, de teljes mértékben megérte.

Az utóbbi hétvégémet otthon töltöttem a Nyúl jegyében, egész jó volt. Anyut már régen láttam, úgyhogy már épp itt volt az ideje.

Na de tudom, hogy ez nem volt elég izgalmas, mert mindenkit az érdekel, hogy mi van Brunóval? Ki az a Bruno? Csak nem egy Bruno Mars hasonmás???? DEEEEEEEE! Tegnap becsápolt egy fiú, hogy meditációs tanfolyamra szeretne járni. Tiszta Bruno volt. Kreol bőr, sötét haj, barna szemek. Csak egy kicsit európaibb kiadású volt. Nagyon trendi.
"When I see your face, there's not a thing that I would change..." -szinte hallottam, hogy menten dalra fakad:D
Majd jönnek a képek! csók!

Nyugi van. Mondom, nyugi van.

Igazából sokszor próbálok nyugodt lenni. Erőszakolom a lelkem, hogy nyugodjon már le, és mivel nem sikerül, még idegesebb leszek. Nem működőképes a kontroll. Dolgozom az ügyön.
***
A mai délelőttöm a csend, rend, béke jegyében telt, itt vagyok a melóhelyen, a kismamák épp bent jógáznak, halkan zümmög egy fúró egy emelettel feljebb, remélem segíti őket az elmélyülésben. Kellemes ez a hely. Itt ülök a recepciós(akarom mondani recis) pultban, körbevesz a recis kelléktár: vonalkódleolvasó, tollak, mappák, kasszafüzet, órarendek, kis jegyzetek, telefon, számológép, naptárak, beiratkozási lapok... El sem tudnátok képzelni, mennyi minden zsúfolódik itt össze kb. egy négyzetméteren. Mégis mindennek helye van, a káosz mögött ott a rend. Nem is olyan mélyen.
Igyekszem rendszereket vinni az életembe(nem, nem rendszert, rendszereket), néha eszembe is jut Luhmann bácsi rendszerelmélete, amit a mesterképzés első évében mesteri szinten megtanultam. Már-már hiányzik. Mostanában sokszor rámtör a nosztalgia, következik az az időszaka az évnek, amit imádtunk, de tényleg imádtunk mindig is: szorgalmi vége, vizsgaidőszak közeleg. Engem sose nyomasztott a vizsgaidőszak, örültem, hogy nem kell órára járni:P Izgalmas bizsergés, hisz nyakunkon a tavasz, a tulipánfák virágba borulnak és nyílnak a virágok a ligetben Valcsi nagy örömére:) Hiányzik a koli. Most kezdődik a morgilla, megőrül a Móra Kolesz, mély barátságok köttetnek az alagsori büfében- szerintem ők az éves bevételük 50%-át a morgilla alatt szerzik:) Élveztem az egyetemi éveket, szerettem figyelni órán, rájönni dolgokra, és utolsó év különleges volt: végre a saját jegyzetemből tanultam egy egész évig:D Nem azt mondom, hogy most rossz. A magam ura vagyok, próbálom alakítani a jövőm, dolgozok, pénzt keresek, munkatapasztalatom lesz. De ez már nem az a jellegű szabadság... nincs Lapos, nincsenek érdekes jate-esték, nincs tündérfröccs és Sztellike:), nincs acapellás fagyi és szekszi kötényes Tomcsi. Bár Tomcsi van, ne izguljatok, minden rendben velünk, szeretjük egymást és jól kijövünk.
Vége az órának. Teszem a dolgom.
:)

Ábrándos április

Április elsején nem tréfált meg senki. Bár reggel, amikor még a napsütés épp csak kacérkodott a külvilággal, azt hittem, a szemem káprázik. Munkába menet megláttam egy kisfiút (olyan általános iskolás alsós-forma), aki kis iskolatáskával a hátán leguggolt egy fa tövébe a Szépművészeti Múzeum innenső oldalán, és kiengedte a barnamacit. A reggeli csúcsban, amikor hömpölyög Pest népe. Igazából lesokkolt a dolog, és még a Morning show-ra se tudtam maximálisan koncentrálni(pedig addicted vagyok.)
A hétvégét Szegeden töltöttük Tomiéknál. Békésen telt a hétvége, biciklizéssel, fagyizással. Dodzsemeztünk is, akkorákat visítottunk meg röhögtünk, hogy öröm volt nézni:) Tomi bevezette az anyukáját a számítástechnika rejtelmeibe, megnyugtató volt hallgatni, hogy milyen értelmesen tud beszélni. Végre kiderült, hogy képes erre:D
A kis barátaim nem nagyon értek rá, mindenki csinált vmit vagy éppen nem volt a városban. Szomorú:(
De most kezdődik a Dr Csont, így pápáá!

Hosszú hétvége és nowadays

Jááj, nagyon sokat dolgoztam a múlt héten. Általában minden este úgy aludtam el, hogy nem is emlékeztem arra, hogy mikor, hogyan, milyen körülmények között ragadtak le a szemeim. Sok izgalom, betanulás, stressz ért, de nagyjából kipihentem. Nagyjából. Hétvégén vigasztalódtam egy táskával és egy tündéri kis pipőkével, úgyhogy már jobb. Csak süssön a nap, hogy a cipőt fel tudjam venni:P Úgyhogy mindenki énekelje(akár kánonban) a Süss fel, nap!-ot. (megjegyzem, észre fogom venni, hogy ha nem éneklitek. Lesz nemulass meg irgumburgum.)

Előtte viszont egy nagyon romantikus, kirándulós, hangulatos hosszú hétvégét töltöttünk el Tomcsival. Megjártuk a Margit-szigetet, ahol néztünk őzikéket és bolyhos csirkéket. Jártunk a budai várnegyedben, ahol eddig Tomcsi még sose koptatta a macskaköveket. Épp itt volt az ideje. Ettünk kókuszgolyót és ittunk gyümölcsteát.

Turista-szerű napokat éltünk át, mert a Városligetben is bóklásztunk, pajtultunk Anonymussal Vajdahunyad-várában. Főleg én. De nem hagytuk ki a Mátyás-templomot se, aminek a tövében volt egy bácsi, aki szédítette a külföldieket egy kis varázslattal. Hogyan? Kevés kellékkel szedett kis sok-sok pénz a nyomi külföldiek zsebéből. Három pohár és egy korong, vagy mi. A lényeg annyi volt, hogy ki kellett találni, hogy melyik pohár alá dugta el a cuccot. Dajcsék meg nyomatták a 20ezreseket, hogy márpedig ők kitalálják. Másfél percig néztük, bácsi legalább 40-et nyert. Bááz. Jövedelmező szakma.
Március 15-ét a kultúra jegyében kívántuk eltölteni, így betértünk a Szépművészeti Múzeumba. Az ötlet megvalósulását azért némileg támogatta az a tény, hogy nemzeti ünnepeken ingyen lehet meglátogatni a kiállításokat. Bár már azért megérte elmenni, hogy lássam ezt az épületet belülről. Lenyűgözött a tér, a méretei az épületnek, a kialakítása...fantasztikus. Irigylem Anit, amiért itt gyakornokoskodott. Miután kigyönyörködtük magunkat, és egy talált fotójegynek hála kifényképezkedtük magunkat(magamat), megpróbálkoztunk az (utóbb kiderült) lehetetlennel, a Parlamentből való bejutással. Voltak, akik órákat álltak sorban, hogy megnézzék a képviselőgárda lepattant munkahelyét. Na, mi ezt nem vállaltuk be, inkább egy padról figyeltük, hogy egy népes család milyen sunyi módszerekkel próbál bejutni minél hamarabb. Ezt megunva a rakparton kergettünk egy kavicsot.

Íme a képek:

A bácsi menekül a felhől elöl, szerintem ilyen paripákkal menni fog neki!

Romantika <3

Home-made kokigolyit

Tinédzser lámúr

Tomcsi fejét övezi a kultúra

Impozáncia!

Rengeteg ember. A túlparton a Dunáig ér.

Cím nélkül.

Azt kell mondjam, minden oké. Majd mesélek, de a mai nap az emlékezésé.
Drága Papa. Hiányzol.

Megváltó Március

Bár az időjárás nem alkalmazkodik a naptárhoz, én belül már érzem a tavasz közeledtét. Alig vártam, hogy letudjuk a februárt, bíztam a márciusban. Papíron már egy másik évszakhoz tartozik, ez mindent megmagyaráz, nem?:) Új évszak, új remények, a tavasz amúgy is szebb a télnél. Pozitív változást hoz. Meg krókuszt a kertekbe.
Nem tudom, a gondolkodásommal vonzottam-e be, de bekövetkezett a várva várt javulás. Tegnap(ne felejtsük el, március 1. volt!) felhívtak, hogy bejutottam a második körbe a jógaközponti recepciós munkakörbe. Ma voltam ezen az interjún és FELVETTEK!!! Van munkám, juhééééééééé! És ami szuper, hogy nem csak recepciós leszek, hanem személyi asszisztens is. Plusz a központ most szeretne nyitni nemzetközi színterek felé, valószínű a nyelvtudásomat is kamatoztathatom. Minden nap lesz feladatom, a hét első két napján asszisztensként, a maradék három napon recepciósként. És, csak hogy még tetőződjön a boldogságom, az egyik legjobb, gimis barátnőm a munkatársam lesz. És járhatok jógázni is.
:)
Az interjú után kivillamosoztam a Savoya-parki Auchanba. Ez a Pest-ember téma tényleg hihetetlen. 10 percen belül megtörténik az, hogy keblemre ölelném az embereket, majd halálra rémülök tőlük. Az Auchanból jól felpakolva jöttem el(málhás szamár hozzám képest kutyaf.sza), egy kedves néni a villamoson megjegyezte, hogy "háát, jó lenne magácskának most egy hátizsák, jobban elférnének benne a dolgok, mint a szatyrokban. Ha most nálam lenne az enyém, kölcsönadnám, hogy ne kelljen cipekednie." Értitek. Pesten. Egy vadidegen néni a villamoson. Annyira keresetlenül őszintén kedves volt. Majd átszálltam a másik villamosra, ahol mögöttem két férfi ült, az egyik folyamatosan egy tollal játszott és közölte a másikkal, hogy ha "köcsög" lesz, akkor belevágja a tollat a kezébe. Ezek után elképzeltem, ahogy elszabadul és letollaz a vilin minden szemtanút. De nem tette.
Úgyhogy most jó.

Be happy!

Eljutottam arra a szintre, hogy már tudok azon nevetni, hogy milyen nyomi vagyok. És ez jó.
Már nem vág fejhez, ha nem jön össze, amit elterveztem. Edződök. Már csak mosolygok, hogy leborult a szatyrom a metrón. Hogy akkor állítottak meg minden egyes metró be-és kijáratnál, amikor tele volt mind a két kezem. Hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült úgy Tomcsi szülinapi tortája, ahogy elterveztem. Sőt, a kajával sem lettem kész időben. Amikor meg kész lettem, akkor meg Tomi nem jött. Így persze minden kihűlt. Hogy nem találtam meg a városban az egyik ajándékot, amivel meg szerettem volna lepni. Hogy kitaláltam még sok-sok mindent, de egyik sem jött össze.
De már nem éri meg idegeskedni ezek miatt. Mindennapos. Ez a hetem így telt, a nyomiság jegyében.
Várom a következőt!:)

Brékin nyúz!

Ma hajnalban kiderült, hogy B. Tamásnak van egy kétpetéjű ikre, csak gyerekkorukban szétválasztották őket! Nagyon durva, Mikinek is ugyanott vannak tetkói. Szerintetek is jelent ez vmit? Elhiggyem egyáltalán nekik ezt a kétnapos iskolai kurzust, ahol együtt vesznek részt? Nem gyanús?:D

Lebegő kérdőjel és mai Miklósok

Nem tudom eldönteni, hogy mit kezdjek az érzéseimmel az emberek iránt. Tolakszanak, szemetelnek, nem érdekli őket a külvilág, se ember, se macska, se kutya(utóbbi azért addig, hogy a kis barna csomagokba ne lépjen bele a kétlábú. Mert felszedni luxus. Amúgy.)
Majd megingatja a teóriámat egy kedves jegyzetboltos bácsi. Merthogy történt a minap, hogy Marcsika megjelent Pest cityben, hogy az eltén leadjon egy ösztöndíj pályázatát. Mivel nem is Marcsikáról lett volna szó, ha nem késik a vonata 20 percet, így nagy sebbel-lobbal vágtattunk az ottani HÖK-re, hogy időben beérkezzen a jelentkezés. Bár, hozzá kell tenni, hogy Máriánk nem volt teljesen felkészült, mert röpke 26 oldalt nem tudott már időhiányában beszkennelni (Sun)Snowcityben, reménykedett a pesti egyetemista pajtik segítőkészségében és technikai felszereltségében. Nem is tudom, melyikre fogjam, hogy melyik miatt nem jött össze a papírok gépbe vitele, a végeredményen ez már nem változtatott. Nem akarom bántani az eltés polgárokat, de nem nagyon vannak képben a körzet szolgáltatószektorával, senki nem tudta megmondani, hogy hol lehetne elvégezni eme komoly gépi tranzakciót. Míg Marcsi a portát, én a jegyzetboltot javasoltam kipróbálásra- logikai elveket követve inkább a mélybe vetettük magunkat, azaz a jegyzetbolt zegzugos alagsori helyiségébe. Itt találkoztunk az emberünkkel, Miki bával. Egy csupaszív, jókedélyű bácsival, aki felajánlotta Marcsikának a szkennerét, amennyiben nem vírusozza össze a számítógépét. Sőt, még kávéval is kínálgatott bennünket. Irtó cuki. Cirka egy órát eltöltöttünk Marcsika pályázatának bevitelével, addig én ismerkedtem a könyvcímekkel, pajtultunk a bácsival, aki nótákat dalolt és ajánlgatta, hogy vegyünk vmi nagggyon drága könyvet. De nem haragudott, amiért nem tettünk így. Befutott egy munkatársa is, aki szintén jófejkedett velünk, Marcsikával közölte, hogy az a klaviatúra az ő ujjaira van beállítva, de nem haragszik, amiért női hősünk használja azt. Szerintem ő is Miklós volt. Majd Miklós1-nek befutott a fia, aki szintén Miki volt. A sok M betű között már gondolkoztam, hogy Mennyire Menő Márti lehetnék. 2-ig volt nyitva a HÖK, 13:55-kor sprintelni kezdtünk az iroda felé, hogy Marcsinak meglegyen az esélye kijutni NY-ba. Ezúton jelentem, leadtuk, cross your fingers Marcsiért!(aki szurkol neki/megbundázza a pályázatot/kiviszi őt csak úgy NY-ba, az kap vmi szuvenírt.) Bácsinknak meghagytuk, hogy még visszatérünk, mert csak úgy otthagytunk csapot-papot-pendriveot-füzetet. Mondta, hogy felőle oké, 3-ig érjünk vissza. Tettünk egy kitérőt a visszaúton, hogy begyűjtsünk egy kedves kis marcipánszívet a sok kedvességért cserébe. Összeszedtük magunkat és az otthagyott dolgokat, majd távoztunk előtt Marcsika odaadta a szívecskét. A bácsi teljesen meghatódott, állítása szerint még ilyet nem ért meg az 54 éve alatt. Persze mi is meghatódtunk, plusz ketten együtt többek vagyunk mint 54.(én egymagam is, kilóban.) Utána shoppingparty zajlott a Vörösmarty-tér-Váci utca útvonalon, de a pénztárcánk nem nagyon bánta, mert nem nagyon volt mit elkölteni. De jól éreztük magunkat. Anibani is csatlakozott hozzánk, így lett teljes a móka. Szeretem őket.
De a Mikiknek nincs mára vége, Tomi egyik csoporttársa nálunk alszik. Illik Tomihoz, ájfónos, inges fiú, plusz leszöszöli a fekete cuccait. Kis igényes.

Mi lesz most?

Úgy látszik, minden hónap elején letudóm a hónap legrosszabb napját. Nem különösebben lelkesedek a Valentin napért, de hát azért NA, van vki, akit nagyon szeretek, akaratlanul is elkap a vágy, hogy meglepjem vmivel, boldoggá tegyem, ő legyen a központ ezen a napon. Mostanában ha eltervezek vmit, sose úgy sül el, ahogy kellene. Ez teljes mértékben igaz volt a Valentinre. Felfáztam, nem éreztem jól magam. Letört a táskám karabínere, szétcsattant a kaja a táskámban és a villamost is lekéstük. Nem volt egy igazi nap. De szerencsére a múlt hét vidámabban folytatódott. Állásinterjún voltam egy jógaközpontban, a héten reménykedem a válaszban. Hétvégén házibuli volt nálunk, szolid iszogatás, amit egy szolid buli követett. Vasárnap óta a konyhánk új családtaggal bővült, asztal néni és négyesikrek székei foglalták el az egyik sarkot. Egész hangulatos, már csak melegnek kéne lennie a konyhában is. Tegnap pedig Mamámat boldogítottam Jászfényszarun, jó volt őt látni.
Viszont nem tudom, olyan furán érzem magam. Olyan nemjól. És nem beteg vagyok, hanem egyszerűen a hangulatom tekintgeti önarcképét a béka kifényezett popójában. Vagy talán hiányérzetem van, vmit csinálni akarok, hasznosat, aminek van eredménye, és most azt hiszem nem a mosogatásra és a tisztán ragyogó edényekre gondolok. Hiába nő most a bölcsességfogam, a fájdalmon kívül nem sokat ad hozzá a jelen-/jövőképemhez. Tomival sokszor szoktuk hülyéskedésből mondani, hogy jaaj, mi lesz mooost? De tényleg. Mi lesz most?

nosztalgia

:D

(még nem)Eltűntnek nyilvánítva

Na, harmadjára kezdek neki az "új bejegyzésnek". Remélem mostmár sikerülni fog befejezni.
Valójában most először unatkozok hosszú idő után először. Sok élmény ért az elmúlt egy hónapban, olyan "aztsetudomholkezdjem"-érzésem van, ezért se jutottam a blogolással egyről a kettőre. Hiszem megjártam Svájcot, körbenéztem a francia Alpokalja egy kisvárosában, szuszukáltam 6 brazillal együtt, lebonyolítottam a vizsgáimat, újra egyetemistának érezhettem magam 3 kerek napig, lejárt a munkaszerződésem, átestem életem első jógaóráján, újra voltam Békéscsabán és találkoztam egy kupac számomra fontos emberrel. Nem tudom, mit meséljek. Először.
De azt hiszem, hogy ma nem a múlttal szeretnék foglalkozni. Vagyis inkább csak a közelivel, nem azzal, hogy mi történt hetekkel ezelőtt. Tegnap bandáztam HegiAnival és Erikkel, bóklásztunk a Margit-szigeten, bevettük a kolostort és nyüszítettünk az őzikéknek a miniállatfarmon. Nyilván.:)
Majd kimentem Tomi elé, ahol kivel futottam össze? Na kitől búcsúzott el éppen? Na? Hát a főellenségtől. Viszont már rájöttem, hogy nem kell tartanom a csajtól, mert nem szereti a cicákat. El tudtok képzelni Tomcsi mellett egy olyan nőt, aki nem szereti a szőrgombócoknak azt a fajtáját, amelyik nyávog? Na ugyeeee!:)
Tomival most minden hihetetlen idillikus. Szeretjük és igényeljük a másik társaságát, amióta együtt lakunk, azóta ez az érzés felerősödött. Röviden, tömören, nagy a szeri. <3 Azt mondta, holnap elvisz egy helyre, meglepetés. Persze ezt már a hét elején megemlítette, hogy engem egész héten egyen a penész. Esz is rendesen:)
Kitaláltam, hogy sütőgyurmázni szeretnék. Utánaolvastam itt-ott, nem tűnik olyan bonyolult műveletnek. És milyen cukormókus fülbevalókat lehet gyártani! Muffinosat, pingvineset, tortásat, barikát. Különösen Klojdi figyelmébe ajánlom a meska.hu-t, de szerintem minden kézművesség iránt picit érdeklődő talál legalább egy dolgot, ami megtetszik neki. Én teljesen lelkes lettem. Nála találtam nagyon édes sütőgyurmás ékszereket: http://www.meska.hu/Shop/index/770 Az első paprikafüzéres fülbi tiszta Ziccsi, nem?
Holnap megyek Szegedre, de jó lesz! :)

Hallgassatok Bruno Mars-t!

Ha lett volna egy olyan mágikus radírom, amivel ki lehet törölni az időt, a múlt hetet majdnem egy az egyben eltüntettem volna, mint a pinty. Olyan napok voltak benne, amikor nem hogy "kár volt felkelni", de már elaludni se kellett volna. Kedden a vitatkozástól zaklatottan aludtam el, majd a rémálmom bekerült a saját top3-as listámba(top2, bocs.). A munkába is elég zizin érkeztem már, egy irodán keresztülszelve eltűnt a belépőkártyám, senki se látta, sehol se találtam, egyszerűen már csak az ufókra és a Bermuda-háromszögre tudtam gondolni. De két nap után némi túlóra után megoldódott a rejtély. mikor beírtam magam, otthagytam az asztalon a kis plasztiklapot és az új lányok azt hitték, hogy az is közös vendégkártya és azt használták. Mindegy, megvan.
Szerdán Szegeden voltam. Kora hajnalban indultam a Suncitybe, hogy sikeres vizsgát tegyek neuropragmatikából. A tanár késett, de ez szerencsémre vált, addig még párszor átolvastam a jegyzetet. Valószínű ennek tudható be az ötös, nem a vonatontanulásomnak, ahol először a meleg miatt, majd a hideg miatt nem tudtam tanulni:D Szegeden...uhh, ahogy leszálltam a vonatról, majdnem elsírtam magam, annyira vegyes érzések kavarogtak bennem. Öröm és végtelen szomorúság szorongattak a szívem táján... hiányzik, szeretem, fiatalságom besztofjai, örök barátságok, halálos szerelmek, csókcsaták, turitúrák, arcok simogattak, közben a másik oldalról jött az hogy ez ELMÚLT, vége, nincs többé. Szeged már nem az a Szeged, ami volt, nincs meg a régi negyvenes, már nem csókolózhatok csak úgy:D, sőt, délután a turiban se találtam semmit. Viszont Marcsika hamisítatlan Marcsika volt, kicsit papírszagúbb a sok tanulástól, de ugyanolyan édes. Találkoztam Rékuval is, aki ki van virulva, boldog, Papóskával, aki szintén boldog, jó volt ezt látni. Beültünk az Acapellába, ami Tomi nélkül fura, de azért a sütemény még mindig finom. Bár a kedvencem nem volt, szóval mondom, hogy minden változik!
Ez a hét csak úgy elment. Az egyik kedves munkatársam nem lesz jövő héttől, kapott egy fix melót, pénteken ezen egy kicsit szomorkodtam. Ő volt az állandó emailpartnerem, mindig zsibbasztottuk egymás agyát, úgyhogy az utolsó két hét már nem lesz olyan izgi. Apropó, újra kezdődik a munkakeresés, erről az a szó jut eszembe, hogy AGYFASZ.
Tomi most Gyöngyösön van, lassan jön haza, vizsgázott. Én holnap hajnalban megyek megint Szegedre, most hosszabb időre: 3 nap-3 vizsga.
Amúgy történések röviden:
- itt volt Tomi volt munkatársa, Zsolti pénteken, kis szotyorgatni való, aranyos, örültem neki.
- a Bershkában le vannak akciózva a szoknyák, vettem egyet:)
- szerelmes lettem egy kabátba, azóta nem éreztem a love-at-first-sight-ot, amióta megláttam Tomit, na de most beütött a láv: New Yorkerben egy szövetkabát-9ropi, várom, hogy leakciózzák
- Bruno Mars <3 (http://www.youtube.com/watch?v=vbcct1vkZkU&feature=autoplay&list=ML4oVf-d_DwKD7lKxMaM9BhaKoAHYS9IQ7&index=9&playnext=6)
- tervben van életem első pogácsájának a megsütése
- jövő héten Genf, vuhúúú!:)

Na végre, hogy vége.

Elhatároztam, hogy ha már eljött 2010 vége, évet értékelek. Végiggondoltam az évemet, íme, megosztom veletek.
Tavaly szilveszter. Kettesben Tomival, szerelem Szegeden. Jött egy vizsgaidőszak, amit relatíve könnyen és jó eredménnyel zártam. Éltem a kolis egyetemisták felhőtlen életét. A lányokkal együtt napközben, turizással és pletyivel töltve a nappalokat, esténként pedig Tominál voltam. Néha befigyelt egy-egy előadás az egyetemen, amiket sokszor élveztem, elkezdtem érdeklődni a kurzusaim iránt. A tavasz zsongós volt, beindult az angol fordítás, amihez reményeket fűztem, büszke voltam rá, hogy megjelenik a nevem egy fordításgyűjteményben. A tavaszi vizsgaidőszak szintén sikeres volt, szárnyaltam, élveztem. Majd jött a nyár, kiderült, hogy Papa rákos, reménykedtem, bíztam, szenvedtem és reménykedtem, reménykedtem. Júniusban két táborban is részt vettem, az egyiken önkéntesként, ahol fogyatékos gyerekek a családjukkal nyaraltak. Hihetetlen, hihetetlen mértékű tapasztalat volt, teljesen átértékeltem az életem, és ezek nem eltúlzott szavak. Majd a gyöngyfűzős tábor résztvevőjeként újra találkoztam egy olyan nővel, aki nagy hatással volt rám, felnézek rá, és bár nagyon sokáig nem láttam, nem telt el hét, hogy ne gondoltam volna rá. A tábor alatt derült ki, hogy Papa menthetetlen, vergődtem, kínlódtam, de találtam barátokat, akik mellém álltak. Az év hátralévő része már ilyen hangulatban telt. Ilyen szarban. Átéltem életem egyik legrosszabb élményét, eltemettük azt a férfit, akire tiszta szívből felnéztem. Soha több ilyen szeptembert, de soha többet. Pestre költöztünk, az ősz az aggódás jegyében telt. Mi lesz Mamával, Anyával, Ágival? Hogy csinálom a sulit munka mellett? Mikor lesz egyáltalán munkánk, Tominak és nekem? Hogy tartjuk fenn az albit? Miért kellett otthagynom az életem Szegeden? Milyen lesz ez az új? Fog-e működni Tomival az összeköltözés? Brutális volt. Kilátástalanul ködös volt minden, kivéve az, hogy telik az idő és valami úgyis történni fog. Majd lett munkánk, de innen az év végéig már rapszodikus volt az életem. Melók, ismeretségek jöttek-mentek, megvolt az első komolyabb problémánk Tomival, de megoldottuk. Semmi sem volt egyértelműek fekete vagy fehér. Semmi nem volt maximálisan jó, de még a jót se sokszor ütötte meg. Aztán az év végére nagyjából helyreálltak a dolgok. Vagy már csak megszoktam, welcome to the felnőttek világa. De 2011 jobb lesz. Ámen.