Ábrándos április

Április elsején nem tréfált meg senki. Bár reggel, amikor még a napsütés épp csak kacérkodott a külvilággal, azt hittem, a szemem káprázik. Munkába menet megláttam egy kisfiút (olyan általános iskolás alsós-forma), aki kis iskolatáskával a hátán leguggolt egy fa tövébe a Szépművészeti Múzeum innenső oldalán, és kiengedte a barnamacit. A reggeli csúcsban, amikor hömpölyög Pest népe. Igazából lesokkolt a dolog, és még a Morning show-ra se tudtam maximálisan koncentrálni(pedig addicted vagyok.)
A hétvégét Szegeden töltöttük Tomiéknál. Békésen telt a hétvége, biciklizéssel, fagyizással. Dodzsemeztünk is, akkorákat visítottunk meg röhögtünk, hogy öröm volt nézni:) Tomi bevezette az anyukáját a számítástechnika rejtelmeibe, megnyugtató volt hallgatni, hogy milyen értelmesen tud beszélni. Végre kiderült, hogy képes erre:D
A kis barátaim nem nagyon értek rá, mindenki csinált vmit vagy éppen nem volt a városban. Szomorú:(
De most kezdődik a Dr Csont, így pápáá!