A reggelek és az a büdös kis zöld szemű

Kezdjük ott, hogy én régen mindig azt hittem magamról, hogy nyugodt vagyok. Mint minden, ez is relatív, de NEM vagyok az. Erre a mai napon többször is rádöbbentem, amíg a munkatársam lelkes locsogása közben minden máson járt az eszem. Némelyik eszmefuttatásom az elhallgattatásán töprengett, az "übergonosztól a viszonylag kedves"-skálán mozogva. Alapjában véve kedves lány, de kicsit olyan, mint a Húgom. Gyerekes és néha sok.
JA, ÉS ESETT A HÓÓÓÓ! :)
Hajnalban, még Micimackó előtt kiugorva az ágyból vágtam neki a munkahely székhelyének(khm, RÓZSADOMB, el is felejtettem említeni), és morogtam magamban a hó miatt. (Remélem tényleg csak magamban.) Hogy miért nem lehet letakarítani azt a nyamvadt téláldását az úttestről, az ember lánya hajnalban jár dolgozni, olyan korán, hogy az Oktogonnál Metropolt osztogató lányt is megelőzöm mostmár, és így kultúra nélkül zötyögök a villamoson. Aztán megláttam az egyik hólapátoló bácsit és elszégyelltem magam. Ők is emberek, nekik sem élmény hajnalban kelni, hogy a később irodákba és ide-oda siető emberek elől elkotorják a havat. Sok embernek eszébe sem jut, hogy ez micsoda teljesítmény. Így most gondolatban simogassuk meg a munkáskezeket, biztos elfáradtak reggel.
Nos. Hadilábon állok a gondolattal, hogy leírjam a marcangoló gondolataimat. Nem szeretem kiteregetni a szennyest. Viszont mondtam már, hogy Tomi főnöke egy 26 éves, sikeres, szőke csajszi? Nyeh.

Munkahegy és nyomizás

Annyi minden mesélnivalóm van. Vagyis lenne.
Tömör és nehezen emészthető bő két heten vagyok túl. Ennek az időszaknak a statisztikája:
2 munkahely
1 kirándulás
1 új barátság
néhány idegesítő munkatárs
két lerobbant tragacs, nevezzük trolinak és villamosnak
napi egy névtelen telefonos zaklató
1 új használt mosógép.

Nézem most a Megasztárt, csöpögtem egy sort Saunders szekszisségére, Giorgio állat hangjára meg persze bjutiful és vánderful Kökény Attilára. A lányokra nem.
Amúgy kicsit szét vagyok csúszva.
Ezen a héten új munkahelyem lett, adminisztrációs munkakör egy rém rossz hangulatú irodában. A munka nem megerőltető, de nem érzem jól magam. Reggel 7-kor kezdődik a gürizés, ami nagyon durva. Gyűlölök korán kelni, sötétben elindulni és vacogva várni a békávét. (OMG, Saunders, gombold be az inged, mert így senki nem figyel arra, hogy mit énekelsz, hörr) (Na jó, azért arra is figyelek, de összerakták ezt a fiút) (De a hasfala biztos karamellával van beborítva) A munkában a legkellemesebb dolog egy munkatárs, Gabi, akivel rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Jófej. Az "előző munkahelyem" címet egy raktár nyerte el. Lehet hihetetlenül hangzik, de szerettem. Aranyosak voltak a munkatársak, a raktárvezető naponta többször érdeklődött, hogy hogy érzem magam, bírom-e a melót. Ti hallottatok már ilyet?? Hihetetlen. Viszont eladtam a lelkem a pénz ördögének, ezért váltottam. (Na jó, Tolvai Reni is szekszi.)

Kirándultunk a Mátrában. A képek mindent elmesélnek (kivéve a szomszéd cuki kutyáját és a szalonnasütést és hogy a fiúk 31 fokot varázsoltak a szobába éjszakára és hogy geocatchingeltünk.) De amúgy mindent:)

Robi és Edó másznak:)

Pihi

(majd még rakok fel egy-két képet, csak most hiba csúszott a rendszerbe.)
Hiányzik Anyukám.
És remélem nem Szíj Melinda nyeri meg a Megasztárt.
Fridi ma biztos rossz passzban van, mert mindenkit fikáz.
Szóval csapongok és szét vagyok esve atomjaimra.
Még megosztom a mai napi teóriámat veletek: nyomi egy nap ez. Péntek kétszer 13, azaz dupla olyan rossz, mint egy sima péntektizenhárom. Reggel késett a troli(pontosabban lesz*rja a menetrendet), majd két megálló múlva leállt az út közepén, mert nem kapott áramot(vagy mi.) Ekkor már tudtam, hogy elkések a munkából. Majd egy érdekes beszédet hallgattunk meg az egyik irodistától, miszerint ha nem vagyunk elég hatékonyak, ne lepődjünk meg, ha nem fogunk sokáig ott dolgozni. (jajistenem, Lélekdonor. Imádom, de... mondtam, hogy péntek 26, azóta nem hallgattam végig ezt a dalt, amióta meghalt Papa.) Az idő ólomlábakon vánszorgott egész nap, alig akart eljönni a 15:40. Majd a villamoson belefutottam az ellenőrökbe, tegnap járt le a bérletem, de reggel lenyúltam Tomi őskövület jegyét, amit másfél éve hord magával. Engem első nap lekapcsoltak, de legalább nem büntettek meg. VISZONT másfél megálló múlva leállt a villamos. A Margit-híd közepén. Úgyhogy leszállítottak minket. Ez már pont volt az i-n. Ezután történt a nap első kellemes pillanata: Tomi. Piacoztunk, beszélgettünk,hazasétáltunk. Kicsit helyreállította a lelki békémet. Vagyis megteremtette ezt a törékeny állapotot.
Szeretnék havat.
Az atomok most erre voltak képesek. :)

Évforduló és csajozás

Hihetetlen, de már egy éve történt, hogy Tomi kisétált hajnalok hajnalán a koliba, és megesett a duplarandi Sztellikével és Papóskámmal, és reggel fél 8-ig traccspartyztunk a Koli kanapéján. Pedig tényleg eltelt 365 nap. Azóta nem vagyok kolis, a másik gerlicepár már szétröppent, és már az éjszakázást se bírom olyan jól. Viszont szerelmesebb vagyok, mint valaha. Ha ez így fog erősödni 365 naponként, akkor pár éven belül szét fog robbanni a bolygó a felgyülemlő szeretet-energiától. Már ha képes ilyenre. :)
A mai napom csajozósan telt. És most nem arra gondolok, hogy rámkacsintott egy lány a metrón(pedig tényleg). Ma Méri-sannal és Anibanival bandáztam, később Délike is csatlakozott a díszes virslizabáló társasághoz. Ugyanis elmentünk a svéd kék-sárga boltba(vagy más néven Ikea), és toltuk a 100forintos hotdogot és gurítottuk a torkunkon lefele a cukros áfonyalét. Persze csak azután, hogy kipróbáltuk az összes bábot a gyerekosztályon, felnőttfilmet gyártottunk elméletben az ujjbábokhoz és felpróbáltuk a gyerekeknek készített torta-és vikingsapkákat. Nemhogy szekszik voltunk, de csudajól éreztük magunkat. Utána még meglátogattam Reát a munkahelyén, vele is traccsoltam röpke két órát, ezután immár kiszáradt szájjal, de hazatértem a szerelmemhez. Hozzá már kedvem se volt szólni a sok beszéd után. Vagy mégis?:P

Udvari cica és várakozás

A házunk alapjában véve nem pártfogolja az állatok tartását. A bejárat mellett ki van téve a tacepao, hogy ne etessük a kóbor macskákat, de aki mégis ezt szeretné tenni, az takarítsa el az állatok piszkát is. Végül is ez így korrekt, senki sem szeretné az aknákat kerülgetni, amíg átküzdi magát az ajtajáig. A házban tartanak cicákat, két állandó lakója van az udvarnak. Egy öreg sziámi macsek, aki mindig a gazdája lábtörlőjén gubbaszt. Szerintem borzasztóan lusta, még a szemét se szereti kinyitni. A másik egy nagyon félénk fehér-szürke foltos nyávogi. Tegnapelőtt viszont követett minket, persze adtuk alá a lovat, hívogattuk(bár őt ez nem hatotta meg, a hangunkra visszahúzódott.)Mégis lekucorodott az ajtónk elé. Persze nekünk, állatimádóknak több se kellett: kiraktunk neki egy csontot. A cica hozzá se nyúlt, csak nézett ránk az aranyos kis fejével. Visszabújtunk Tomival az ajtó mögé, rátapadtunk az ablakra és onnan lestük. De észrevette és csak nézett minket. Így arrébb löktük neki a csontot és akkor már megette. Tegnap már készültünk, rántott hús és oldalas volt ebédre, az embernek ehetetlen részeket félretettük a cicának. Este hazatérve megint követett minket és kiadtuk neki a kaját. Ma már bátrabb volt, megette úgy is, hogy ott álltunk az ajtóba. Kíváncsi vagyok, hova fejlődik a bimbódzó barátságunk.

Ő a cicus, előtte a szalonnabőrke, amivel megpróbáltunk a bizalmába férkőzni.:)

Holnap megyek állásinterjúra, kíváncsi vagyok, milyen lesz. Izgulok. Na meg ott lebeg lelki szemeim előtt, hogy mit vegyek fel???

Édes-sós könnyek és rengeteg kutyus

Gyorsan elrepült a múlt hét. Az idő hajlamos arra, hogy különös, kiszámíthatatlan sebességgel suhanjon el mellettem. Néha suhanok vele, de van, hogy lemaradok egy kicsit. Nem tudtam hazamenni hétvégén, a bukszám gátat szabott a kolbászfesztiválnak és a csajos hétvégének, ehelyett Tomival kirándultunk- nem messze, két utcával lejjebb a Hősök terére és a Városligetbe. Megcsodáltuk a szobrokat, ellenőriztük egy kisfiú állítását, miszerint Mátyást könnyű felismerni, mert hátulról egyedül neki van haja. És tényleg. A Városligetbe is beköszöntött az ősz, elkezdtek öregedni a levelek, a már renyhe napsütésben lassan hullottak a föld felé. Gázoltunk az avarban, örültünk a kutyusoknak, a fáknak, és hogy létezik olyan hely, mint Vakok kertje. És reméltük, hogy sok jó illatú virágot ültettek a kertbe. Utána sétáltunk még egy nagyot a Városligeti úton, ott is örültünk a szép házaknak, a fáknak és a kutyusoknak. Láttunk egy kis, fehér négylábút, aki az első két lábán ment vagy 4 lépést!!! Nyilván ez tette fel a koronát a napra. :)
Vasárnap elzötyögtem Jászfényszaruba. Anya és Ági nem sokkal előttem értek oda, már rég nem láttam őket sem. Most volt az első nagy családi ebéd (Mama, Anya, Ági, keresztszülők és uncsik) Papa halála óta, hááát, elég érdekes hangulatban telt. Azt hiszem, már sose lesz olyan, mint régen volt. (Közhely, de igaz.)
Történt egy érdekes, vicces, de nagyon megható történet tegnap. Négyen ballagtunk a temetőbe, amikor a lábaink között megjelent egy szőrös kis jószág. Majdnem egyszerre döbbentünk rá, hogy ez Mamáék kutyusa, Vacak! Meglógott a kertből a kis disznó. Már közel voltunk a temetőhöz, távol Mamáék házától, töprengtünk, mi legyen a kutyussal. Amúgy látni kellett volna, milyen büszkén-boldogan csóválta a farkát, hogy megtalált minket. Egyszerűen nem lehetett rá haragudni. Szerencsére a ruhámról le lehetett szedni az övet, így pórázra tudtuk fogni Vacakot. Sose sétáltattuk, igazi falusi kerti kutya, de elég tisztességes módon kapkodta a tappancsait mellettünk. A temetőig normálisan eljött, de utána nyüszített, amiért tovább akartunk menni. Kint maradtam az ebbel, sikerült továbbjutnunk, de nem a megszokottan viselkedett Vaci. Később cseréltünk Ágival, ő maradt kinn. A kutya hihetetlen módon rádöbbentett Papa hiányára. Nagyon közel álltak egymáshoz. És ez a kis meglógós szőrcsomó most elindult, hogy megkeresse a gazdáját.

Ma hajnalban jöttem vissza Tomcsihoz Pestre. Ez a fiú egy tündér. Reggel kijött elém, aztán persze visszaaludt egy picit. Tegnap elhintette, hogy ma meglep vmivel. Persze emiatt tegnap óta rág a kíváncsiság.:P Múlt héten (vagy már két hete is?) beszélgettünk könyvekről. Megemlítettem, hogy fiatalkoromban kaptam Mamától egy könyvet, a Zsóry strandon vette. Egyszer kölcsönadtam egy barátnőmnek és elhagyta. Azóta már milliószor kerestem, de nem találtam sehol. A címére emlékeztem már csak. Innen azt hiszem könnyű kitalálni, mitől lepődtem meg ma annyira...:) A szatyorban megláttam a pink színű (milyen más) téglát, már potyogtak a könnyeim. És tényleg a Szédült Las Vegas volt, tini bibliám, poénjaim melegágya. Nem gondoltam volna, hogy megjegyzi Tomi a címét, hát még ezt... alig bírtam lenyelni az édes könnyeket. Azóta persze újra nekifogtam, de azért néha leteszem a pink bibliámat:)
Este Kaláccsal sétáltattuk a gyönyörű menhelyi szerzeményét, Egont. Meghatározhatatlan fajtájú kutyus, gyönyörű, puha szőre van, kis fehér pamacs. Végtelen barátságos, értelmes, elrabolta a szívünket. Az agyamat meg lassan az álommanók rabolják el, így elteszem magam holnapra.