Munkahegy és nyomizás

Annyi minden mesélnivalóm van. Vagyis lenne.
Tömör és nehezen emészthető bő két heten vagyok túl. Ennek az időszaknak a statisztikája:
2 munkahely
1 kirándulás
1 új barátság
néhány idegesítő munkatárs
két lerobbant tragacs, nevezzük trolinak és villamosnak
napi egy névtelen telefonos zaklató
1 új használt mosógép.

Nézem most a Megasztárt, csöpögtem egy sort Saunders szekszisségére, Giorgio állat hangjára meg persze bjutiful és vánderful Kökény Attilára. A lányokra nem.
Amúgy kicsit szét vagyok csúszva.
Ezen a héten új munkahelyem lett, adminisztrációs munkakör egy rém rossz hangulatú irodában. A munka nem megerőltető, de nem érzem jól magam. Reggel 7-kor kezdődik a gürizés, ami nagyon durva. Gyűlölök korán kelni, sötétben elindulni és vacogva várni a békávét. (OMG, Saunders, gombold be az inged, mert így senki nem figyel arra, hogy mit énekelsz, hörr) (Na jó, azért arra is figyelek, de összerakták ezt a fiút) (De a hasfala biztos karamellával van beborítva) A munkában a legkellemesebb dolog egy munkatárs, Gabi, akivel rögtön egy hullámhosszra kerültünk. Jófej. Az "előző munkahelyem" címet egy raktár nyerte el. Lehet hihetetlenül hangzik, de szerettem. Aranyosak voltak a munkatársak, a raktárvezető naponta többször érdeklődött, hogy hogy érzem magam, bírom-e a melót. Ti hallottatok már ilyet?? Hihetetlen. Viszont eladtam a lelkem a pénz ördögének, ezért váltottam. (Na jó, Tolvai Reni is szekszi.)

Kirándultunk a Mátrában. A képek mindent elmesélnek (kivéve a szomszéd cuki kutyáját és a szalonnasütést és hogy a fiúk 31 fokot varázsoltak a szobába éjszakára és hogy geocatchingeltünk.) De amúgy mindent:)

Robi és Edó másznak:)

Pihi

(majd még rakok fel egy-két képet, csak most hiba csúszott a rendszerbe.)
Hiányzik Anyukám.
És remélem nem Szíj Melinda nyeri meg a Megasztárt.
Fridi ma biztos rossz passzban van, mert mindenkit fikáz.
Szóval csapongok és szét vagyok esve atomjaimra.
Még megosztom a mai napi teóriámat veletek: nyomi egy nap ez. Péntek kétszer 13, azaz dupla olyan rossz, mint egy sima péntektizenhárom. Reggel késett a troli(pontosabban lesz*rja a menetrendet), majd két megálló múlva leállt az út közepén, mert nem kapott áramot(vagy mi.) Ekkor már tudtam, hogy elkések a munkából. Majd egy érdekes beszédet hallgattunk meg az egyik irodistától, miszerint ha nem vagyunk elég hatékonyak, ne lepődjünk meg, ha nem fogunk sokáig ott dolgozni. (jajistenem, Lélekdonor. Imádom, de... mondtam, hogy péntek 26, azóta nem hallgattam végig ezt a dalt, amióta meghalt Papa.) Az idő ólomlábakon vánszorgott egész nap, alig akart eljönni a 15:40. Majd a villamoson belefutottam az ellenőrökbe, tegnap járt le a bérletem, de reggel lenyúltam Tomi őskövület jegyét, amit másfél éve hord magával. Engem első nap lekapcsoltak, de legalább nem büntettek meg. VISZONT másfél megálló múlva leállt a villamos. A Margit-híd közepén. Úgyhogy leszállítottak minket. Ez már pont volt az i-n. Ezután történt a nap első kellemes pillanata: Tomi. Piacoztunk, beszélgettünk,hazasétáltunk. Kicsit helyreállította a lelki békémet. Vagyis megteremtette ezt a törékeny állapotot.
Szeretnék havat.
Az atomok most erre voltak képesek. :)