Hihetetlen, de már egy éve történt, hogy Tomi kisétált hajnalok hajnalán a koliba, és megesett a duplarandi Sztellikével és Papóskámmal, és reggel fél 8-ig traccspartyztunk a Koli kanapéján. Pedig tényleg eltelt 365 nap. Azóta nem vagyok kolis, a másik gerlicepár már szétröppent, és már az éjszakázást se bírom olyan jól. Viszont szerelmesebb vagyok, mint valaha. Ha ez így fog erősödni 365 naponként, akkor pár éven belül szét fog robbanni a bolygó a felgyülemlő szeretet-energiától. Már ha képes ilyenre. :)
A mai napom csajozósan telt. És most nem arra gondolok, hogy rámkacsintott egy lány a metrón(pedig tényleg). Ma Méri-sannal és Anibanival bandáztam, később Délike is csatlakozott a díszes virslizabáló társasághoz. Ugyanis elmentünk a svéd kék-sárga boltba(vagy más néven Ikea), és toltuk a 100forintos hotdogot és gurítottuk a torkunkon lefele a cukros áfonyalét. Persze csak azután, hogy kipróbáltuk az összes bábot a gyerekosztályon, felnőttfilmet gyártottunk elméletben az ujjbábokhoz és felpróbáltuk a gyerekeknek készített torta-és vikingsapkákat. Nemhogy szekszik voltunk, de csudajól éreztük magunkat. Utána még meglátogattam Reát a munkahelyén, vele is traccsoltam röpke két órát, ezután immár kiszáradt szájjal, de hazatértem a szerelmemhez. Hozzá már kedvem se volt szólni a sok beszéd után. Vagy mégis?:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése