Udvari cica és várakozás

A házunk alapjában véve nem pártfogolja az állatok tartását. A bejárat mellett ki van téve a tacepao, hogy ne etessük a kóbor macskákat, de aki mégis ezt szeretné tenni, az takarítsa el az állatok piszkát is. Végül is ez így korrekt, senki sem szeretné az aknákat kerülgetni, amíg átküzdi magát az ajtajáig. A házban tartanak cicákat, két állandó lakója van az udvarnak. Egy öreg sziámi macsek, aki mindig a gazdája lábtörlőjén gubbaszt. Szerintem borzasztóan lusta, még a szemét se szereti kinyitni. A másik egy nagyon félénk fehér-szürke foltos nyávogi. Tegnapelőtt viszont követett minket, persze adtuk alá a lovat, hívogattuk(bár őt ez nem hatotta meg, a hangunkra visszahúzódott.)Mégis lekucorodott az ajtónk elé. Persze nekünk, állatimádóknak több se kellett: kiraktunk neki egy csontot. A cica hozzá se nyúlt, csak nézett ránk az aranyos kis fejével. Visszabújtunk Tomival az ajtó mögé, rátapadtunk az ablakra és onnan lestük. De észrevette és csak nézett minket. Így arrébb löktük neki a csontot és akkor már megette. Tegnap már készültünk, rántott hús és oldalas volt ebédre, az embernek ehetetlen részeket félretettük a cicának. Este hazatérve megint követett minket és kiadtuk neki a kaját. Ma már bátrabb volt, megette úgy is, hogy ott álltunk az ajtóba. Kíváncsi vagyok, hova fejlődik a bimbódzó barátságunk.

Ő a cicus, előtte a szalonnabőrke, amivel megpróbáltunk a bizalmába férkőzni.:)

Holnap megyek állásinterjúra, kíváncsi vagyok, milyen lesz. Izgulok. Na meg ott lebeg lelki szemeim előtt, hogy mit vegyek fel???