Hétvégék és Bruno az Asramban

Mozgalmas hétvégéim voltak ebben a hónapban. Három hete immár felkerekedtünk Anival, Mérivel, Erikkel és Tomival, hogy fényt derítsünk egy bűntényre. A Krimiestek szervezésében kerestük meg, hogy ki ölte meg a modellt. Kerestük a kifutó áldozatát. Hogyan? Ki? Miért? Hol? Milyen eszközzel? Dráma, kérem szépen, dráma!
A kiindulópontot az alábbi versike alapján kellett megtalálni:

Hogyha az Andrássy út korábban kezdődne,
Az egyes szám alatt belvárosi tér lenne.
A tér sarkában üvegek és rajtuk évszámok
Futnak össze ott, ahol a bilincset találod.

Mondanom sem kell, hogy pikk-pakk megtaláltuk az első bilincset. A többi 7 megtalálása sem okozott különösebb gondot. Mindeközben sétálgattunk a napsütötte Pest szívében, mókáztunk és visongtunk, ahogy az jó barátokhoz méltó. Egyesek, nevezzük Mérinek az illetőt, pózolt a kávézó Verebessel is, hiszen van, aki megteheti. Tomi ajánlgatta, hogy tegyem bele a kezemet az egyik bilincsbe, stílusos módon akart megszabadulni tőlem. Sajnos az ördögi terve nem jött össze, így végigjártuk az összes helyszínt, a Bazilikát, a Liszt-teret, az Operát, Andrássy utat, stb. Mindeközben a városban nagy tüntetés zajlott, gyakorlottabb híradó-nézők valószínűleg emlékeznek is rá. Nagy európai megmozdulás szerveződött Európa szívében. Mi sajnos-nem sajnos nem lüktettünk együtt velük, annyira érintett csupán a dolog, hogy láttunk sok fehér kesztyűs rendőrbácsit, valamint megcsodálhattunk egy készenlétben álló vízágyút és egy kisebb rohamosztagot. Vidéki gyereknek elég is ennyi élmény egy napra. Képeket teszek fel később.

A következő hétvégén Rékut és Marcsikát láttam szívesen a hajlékunkban. A két büszkeségem bejutott az OTDK-ra, ahol remekül szerepeltek, erőt, energiát, időt- semmit sem kímélve hajtották magukat, hogy tökéletesen szerepeljenek. Este gondoltuk megünnepeljük, de már fáradtak voltak, így csak egy késdobálós helyre ültünk be lehajtani vmi alkoholtartalmú nedűt. Vasárnap Marcsikával kivágtattunk a Folyondár Sportközpontba, hogy idén is részesei lehessünk a Nivea sportnapnak. Tavaly is együtt izzasztottuk magunkat Szegeden, ebben az évben sem kíméltük az izmainkat. Először beálltunk step-re, de nem bírtuk követni, így átmentünk a másik terembe egy hot iron edzésre. Nos, ennek az órának azért ez a neve, mert ha tüzes vassal égetnek, az sem fáj kevésbé:D Rágyúrtunk, már ettől éreztük, hogy be fog durranni minden létező izmunk. Ezután egyedül végigugráltam egy aerobikot Füzessy Balázs vezénylete alatt. Az a hapsi fantasztikusan mozog, bepörgeti a csajokat nem csak a lelkesítő dumáival, de ahogy a teste hullámzik... Khm. Arcpirító. A küzdőtér, ahol küzdöttünk az elemekkel és a step paddal, megtelt ösztrogénnel és minden nőn látszott a vágy. Akin nem, az nem volt ott lélekben:D Egy kis pihi után még beálltunk egy kangoo edzésre. A 21. század egyik divatja a kangoozás, pattogsz egy spéci cipőre csatolva, és küzdesz a 240-es vérnyomásoddal. Valószínű nem én vagyok az egyetlen a világon, aki nincs hozzászokva a 45perces megállás nélküli ugrálás-magas térdfelhúzás-terpeszugrás kombóhoz. Ám nem sokan teszik ezt több 100 emberrel vegyülve úgy, hogy az oxigénszint alatt élik az életüket. Mindenesetre élveztem, az edést tartó csaj fantasztikusan lelkesítő volt, az Energizer nyuszi piskóta hozzá képest. Ezek után még volt bennünk annyi spiritusz, hogy beálljunk a zumba elejére, de 10 perc után már a kispadról szemléltük a táncoló testeket. Ez a nap megalapozott 3 brutális izomlázzal átitatott napot, de teljes mértékben megérte.

Az utóbbi hétvégémet otthon töltöttem a Nyúl jegyében, egész jó volt. Anyut már régen láttam, úgyhogy már épp itt volt az ideje.

Na de tudom, hogy ez nem volt elég izgalmas, mert mindenkit az érdekel, hogy mi van Brunóval? Ki az a Bruno? Csak nem egy Bruno Mars hasonmás???? DEEEEEEEE! Tegnap becsápolt egy fiú, hogy meditációs tanfolyamra szeretne járni. Tiszta Bruno volt. Kreol bőr, sötét haj, barna szemek. Csak egy kicsit európaibb kiadású volt. Nagyon trendi.
"When I see your face, there's not a thing that I would change..." -szinte hallottam, hogy menten dalra fakad:D
Majd jönnek a képek! csók!

Nyugi van. Mondom, nyugi van.

Igazából sokszor próbálok nyugodt lenni. Erőszakolom a lelkem, hogy nyugodjon már le, és mivel nem sikerül, még idegesebb leszek. Nem működőképes a kontroll. Dolgozom az ügyön.
***
A mai délelőttöm a csend, rend, béke jegyében telt, itt vagyok a melóhelyen, a kismamák épp bent jógáznak, halkan zümmög egy fúró egy emelettel feljebb, remélem segíti őket az elmélyülésben. Kellemes ez a hely. Itt ülök a recepciós(akarom mondani recis) pultban, körbevesz a recis kelléktár: vonalkódleolvasó, tollak, mappák, kasszafüzet, órarendek, kis jegyzetek, telefon, számológép, naptárak, beiratkozási lapok... El sem tudnátok képzelni, mennyi minden zsúfolódik itt össze kb. egy négyzetméteren. Mégis mindennek helye van, a káosz mögött ott a rend. Nem is olyan mélyen.
Igyekszem rendszereket vinni az életembe(nem, nem rendszert, rendszereket), néha eszembe is jut Luhmann bácsi rendszerelmélete, amit a mesterképzés első évében mesteri szinten megtanultam. Már-már hiányzik. Mostanában sokszor rámtör a nosztalgia, következik az az időszaka az évnek, amit imádtunk, de tényleg imádtunk mindig is: szorgalmi vége, vizsgaidőszak közeleg. Engem sose nyomasztott a vizsgaidőszak, örültem, hogy nem kell órára járni:P Izgalmas bizsergés, hisz nyakunkon a tavasz, a tulipánfák virágba borulnak és nyílnak a virágok a ligetben Valcsi nagy örömére:) Hiányzik a koli. Most kezdődik a morgilla, megőrül a Móra Kolesz, mély barátságok köttetnek az alagsori büfében- szerintem ők az éves bevételük 50%-át a morgilla alatt szerzik:) Élveztem az egyetemi éveket, szerettem figyelni órán, rájönni dolgokra, és utolsó év különleges volt: végre a saját jegyzetemből tanultam egy egész évig:D Nem azt mondom, hogy most rossz. A magam ura vagyok, próbálom alakítani a jövőm, dolgozok, pénzt keresek, munkatapasztalatom lesz. De ez már nem az a jellegű szabadság... nincs Lapos, nincsenek érdekes jate-esték, nincs tündérfröccs és Sztellike:), nincs acapellás fagyi és szekszi kötényes Tomcsi. Bár Tomcsi van, ne izguljatok, minden rendben velünk, szeretjük egymást és jól kijövünk.
Vége az órának. Teszem a dolgom.
:)

Ábrándos április

Április elsején nem tréfált meg senki. Bár reggel, amikor még a napsütés épp csak kacérkodott a külvilággal, azt hittem, a szemem káprázik. Munkába menet megláttam egy kisfiút (olyan általános iskolás alsós-forma), aki kis iskolatáskával a hátán leguggolt egy fa tövébe a Szépművészeti Múzeum innenső oldalán, és kiengedte a barnamacit. A reggeli csúcsban, amikor hömpölyög Pest népe. Igazából lesokkolt a dolog, és még a Morning show-ra se tudtam maximálisan koncentrálni(pedig addicted vagyok.)
A hétvégét Szegeden töltöttük Tomiéknál. Békésen telt a hétvége, biciklizéssel, fagyizással. Dodzsemeztünk is, akkorákat visítottunk meg röhögtünk, hogy öröm volt nézni:) Tomi bevezette az anyukáját a számítástechnika rejtelmeibe, megnyugtató volt hallgatni, hogy milyen értelmesen tud beszélni. Végre kiderült, hogy képes erre:D
A kis barátaim nem nagyon értek rá, mindenki csinált vmit vagy éppen nem volt a városban. Szomorú:(
De most kezdődik a Dr Csont, így pápáá!