Back to the 90s

Na nem vágyom vissza a múltba, csupán ma egy elhatározásra jutottam. Már régóta nem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok. Nem a megváltozhatatlan zavar (mint szemszín, anyajegyek, gaccsos boka), hanem a testemen felgyülemlett zsírmennyiség. Régen voltam 52 kilós, kb. a 90-es években utoljára :) Bár annyira réginek tűnik, hogy ennyi erővel az 1920-as évekről is beszélhetnék. 24 éves vagyok, 2 hét múlva 25! Nem tehetem meg, hogy ilyen fiatalon elhanyagolom a testem. Nem érdemli(em) meg.
Tehát: fogadalom. Nincs kitűzött kiló, mert nincs mérlegem. Egy centit be fogok szerezni, megmérem a kritikus pontok körfogatát, ill. hogy mivel próbálkozok. Abban bízok, ha megosztom,  mit teszek, motiváltabb leszek, tekintve hogy csak nem akarok annyira beégni :D Júliusra szeretnék egy olyan alakot, amitől nem feltétlen kap el a sírógörcs, ha meglátom. Készítettem before képeket ma, de annyira lesokkolt, hogy biztos nem teszem még fel, csak ha már van változás :)
Amire megpróbálok odafigyelni: kaja (jaj, már most nehéz...), mozgás (ez nem), folyadékbevitel (mindjárt ki is megyek tolok 2 pohár vizet). Biztos lesznek mélypontok, elcsábulások, de megpróbálok erős lenni.
Így mostantól nem (csak) a magánéletemről fogok rizsabizsázni, bár valószínűleg néha elkap az oversharing és írok arról is. Plusz a kedélyállapotom változása remélhetőleg fordított arányosságban lesz a leadott centik arányával: az előbbi nő, ha az utóbbi csökken.
Amúgy is, novemberben jön Bruno Mars, lehetne a férjem és énekelhetné ezt nekem a csillagos budapesti ég alatt: http://www.youtube.com/watch?v=_l5QMRoDaRQ
Harr.

Part 2!

Szinte napra pontosan az előző bejegyzésemre (aktív blogger...) ismét szétmentünk T-vel. Ennyi ideig tudtuk tovább húzni a dolgokat, aminek a vége már csak szenvedés volt. Ha már szenvedés: azt hittem, tovább fog tartani, de jól vagyok. Kicsit atombomba jellegű szakítást produkált: ledobta és megsemmisített mindent. Sokáig már fájnia se volt minek. Megsemmisült. Mintha egy lidérces álom ért volna véget január 19-én. Fura, hogy csak két hónapja történt mindez, mert azóta annyi impulzus ért, ami az elmúlt egy év alatt sem. Újra egymásra találtunk egy régi barátnőmmel, akivel évekig nem beszéltünk. Belevetettük magunkat az éjszakába. Finoman, de mégis hardcore módon :D Az egyik héten 6 napot dolgoztam, és 4 napot az éjszakában töltöttem: kocsmáztunk, buliztunk, koncertre mentünk, ismerkedtünk. Azon röhögtünk K-val, hogy ha ketten indulunk el valamerre, abból biztos nemzetközi est lesz: spanoltunk mexikóiakkal, skótokkal, olaszokkal, franciákkal... Sok új arc, új impulzusok, vibrálás! Nem csak az éjszakai életem nyert új színeket, mindeközben elkezdtem újra masszírozni, decemberben letettem a svéd masszőr vizsgát. Egyelőre ismerősökön gyakorlok, de nem lenne rossz belőle egy kis plusz pénzt keresni. Közben pilates órát is tartok, amit nagyon élvezek, sokat fejlődött a testtudatom általa. Újra ÉLEK. Találkoztam tegnap T-vel, nálam maradt táskája a költözés után, nekem pedig maradt még néhány cuccom az albiban. Szerencsétlennek majdnem mondtam, hogy ráférne egy kis szingliség, olyan meggyötörten nézett ki. De moderáltam magam és nem szóltam egy szót sem. Kedvesen elbeszélgettünk, kiderült, hogy mindketten meghallgattuk egy pár embertől, hogy milyen kár, hogy szétmentünk, mert milyen szép pár voltunk... szép, de nem jó :P Örülök, hogy elmondhatom, hogy örülök, hogy vége. Nem sérültem bele annyira, mint vártam. Közrejátszott, hogy volt, aki udvarolt, támogatott, mellettem volt ezalatt az időszak alatt, még ha csak a távolból is. Azóta pedig megnyílt újra a szívem, és érdekel egy fiú. Jaj. :) Kb. egy hónapja találkoztam vele először. Annyira szociális, nyitott, jó beszélgetőpartner, vicces, figyelmes... csak nem tudom, tetszek-e neki, mint nő. Sokat beszélgetünk, találkozgatunk, de nem tudom, mi lesz ebből. Eleinte nem vonzódtam hozzá, de megismertem... babonából egyelőre ennyit róla.
Jól vagyok! :)