Buldog ünnepeket!

A karácsony igazi fahéjillatot és mézeskalácsban úszó, halászleves, kacagós ünnepet csak ép családban tud hozni. Szerintem. Engem idén nem itatott át a karácsony, pedig szeretem, tényleg. Leginkább a karácsonyfát, amit mióta nincs férfi a háznál, én állítok fel. A régi fém talppal egy kihívás volt ez a művelet, de két éve Anyu beújított egy könnyen működtethető jószágot. Idén ezüst-piros fenyőnk lett, leginkább Anyával ketten díszítettük, mert Ági szenvedett, hogy fáj a feje. A karácsonyi menü istenire sikeredett, egy este alatt sikeredett egy átlagember heti fejadagját bedúrni az arcunkba. Az ajándékok mennyisége szerény volt, de nekem ez külön jól esett. Végre nem erről szólt a karácsony, nem értük el az országos átlagköltést, de szerintem még a negyedét se. 24-én délben érkeztem a fővárosból, 23-án Tomival ünnepeltünk. Nyugodtan telt a nap, kiveszekedtük(-em) magamat a megelőző napokban, csillapodtak a kedélyek, szerelmesek voltunk, kiegyensúlyozottak. Épp itt volt az ideje. Akkor még nem is tudtam, hogy a derűre és a szerelem erejére mennyire szükségem lesz másnap. Ugyanis apa telefonált, hogy menjünk el hozzá ebédelni. Kerek egy éve nem láttam, az elmúlt 365 napban egyszer beszéltem vele telefonon, annak a beszélgetésnek se lett szívderítő vége. De túléltem. Erősen, poénkodva, lazán. Ami azért nehéz volt, köszönöm kedves évek, hogy megeddzettetek!:) Bár biztos volt köze a karácsonyi manóknak is hozzá. Este Anyuékkal csillagszóróztunk, illatgyertyát égettünk és családi filmet néztünk. Beszéltünk Mamival is, az ő legszebb karácsonyi ajándéka a tékozló kutya hazatérése volt. A négylábú kapott egy párnát karácsonyra és benn alhatott a bónuszkeksz elrágcsálása utána.(bár egyiket se érdemelte meg 2napos csavargás után) Idén először lesz, hogy nem mi utazunk 26-án Mamáékhoz, hanem ő hozzánk. Fura lesz, még sose aludt nálunk Mama. Várom már. Anyával ma habrolót gyártottunk, aminek az elkészültével immár 5 féle sütemény található itthon. Idén karácsonykor se fogok lefogyni.

*-*-*-*-*-*

Decemberben Szeged egy kicsit beköltözött a fővárosba. Találkoztam Zsuval, ezer meg egy éve nem láttam, teljesen meghatódtam, még egy kis pára is megjelent a szememen. Igazán zsus volt, csinos, egyedi, meglepő és megható.:) Boldog voltam, ahogy ott láttam az albérletünkben. Tényleg. Aztán Papóskám is meglátogatott, bizalmasan csevegtünk, jól esett. Kaláccsal is összefutottam egy pár órára, beültünk egy kocsmába. Na meg ugye Vanda, és a lassan 17 éve tartó kapcsolatunk. Durva.
Klojdi hiányzik nagyon. Ő annyira... amikor megismertem, nem gondoltam volna, hogy ennyi közös van bennünk-na jó, a jézusos plakátja után azt hittem, hogy semmi közös nincs bennünk. Pedig de. *sóhajt*
És Marcsika is hiányzik, a szeleburdi, utazós másik felem. *sóhajt*
<3

Szép karácsonyt!