Te légy most

Napok után először érzek nyugalmat. De te légy most, titokban.
Nem, azért nincs lelki béke és szelíd megnyugvás.

Leginkább utazás közben kapcsolok ki. Azzal, hogy pörög az agyam, a gondolataim körbeölelnek mindent és mindenkit, akit meglátok és megkapja a tekintetemet. Sokat ingázok, igazi pesti lányként. Reggel fogvacogva várom a trolit, a Hősök terénél rácsatlakozok a földalattira. Nagyon szeretem. Magával ragadó a hangulata, beindítja a képzelgésem, a múlt felé fordulok. Vagy meglesem az utastársaimat és próbálom kitalálni, mire gondolnak, vagy olvasok a föld alatt. Kölcsönkaptam a Csokoládét-a munkatársam nagyon ráérzett az ízlésemre. A nyomokban felbukkanó francia szavak olyanok nekem, mint a finom csokoládé: ízlelgetem őket, óvatosan, piciket harapva, hogy tovább tartson az íze. Petit pain au chocolat- ennyi elég a pillanatnyi gyönyörhöz, hogy ne érezzem a hétköznapok monotonitását. Legalább egy kicsit.

A hétvégén itt járt Anyu. Nagyon örültem, hogy jött, bandázott velünk Erkóka is. Ikeáztunk, karácsonyi vásároztunk, piacoztunk, áztunk-fáztunk, sétáltunk hópihék és esőcseppek közt is(ja, és persze globális felmelegedés-két nap alatt még a nap is sütött), gyerekmódon örültünk a kivilágított Andrássy útnak. Nekem plusz örömöt okozott Anyu főztje. Amit már ezer éve. Szintén.

Tegnap találkoztam a tudós barátnémmel, igazi csajos traccspartyt tartottunk az Oktogonon egy forró csoki mellett. Olyan világmegváltósat. Hiányoznak/-tak a csajos beszélgetések, amilyeneket tényleg csak nő tud a nővel. Hiszen vannak dolgok, amiket csak MI tudunk, amiket egy férfi sose fog megérteni. Ugye, csajok? A melóban is van egy (számomra) új lány, akivel szintén minden nap felfedünk egy szeletkét magunkból, analizálgatunk, próbálunk megoldást találni a problémákra. És mindig sikerül egy kicsit könnyíteni magunkon és szebbé tenni a világot.