Hopika...

Nem vagyok rendes nő, ezer éve nem írtam. Pedig hajj, lett volna miről.
Május tizenegynéhány: Megjártam Kerekegyházát, ahol szeretettel fogadott a falusi kis csapat. Jókor mentem, főzőverseny zajlott a kereki főtéren. Babgulyással, szamárpörivel, csülkös pacallal és válogatott alkoholos nedűkkel láttak el minket, mi meg tömtük az arcunkat. Végül aranyos kisdisznók módjára gurultunk haza, útközben falatozva a pacalkát. Láttam a jó öreg pajtijaimat, Klojdit<3, Valit<3 és Sztellikét<3 is. Klojdi bevezetett a hamvas 18-asok házibulijába, játszottunk Mózi kutyussal, aki glóriát viselt a buksija körül egy hasműtétet követően. Igazi vidéki hangulatú hétvége volt: ültem Klojdi mellett a kocsiban(még mindig élek!!:D), kimentünk a naplementés határba a földúton, begyűjtöttük kincseinket a turipiacon, együtt főztünk, lelkiztünk jobbra-balra. Azon kaptam magam, hogy most is mosolygok, ha eszembe jut:)

Május vége: Jártam Szögeden is, vizsgáztam, cappucinóztam a Nyugiban, bandáztunk a városban. Reggeli gyanánt a Tündérben pizzáztunk du. 4-kor, majd a vasútállomásra menet leszakadt az ég. Azt hiszem a monszunos időszaknak ez volt az első nagy vihara. Pizsuval és Marcsikával egy ernyő alatt kucorogva próbáltuk átvészelni az égszakadást, de mivel minden irányból zúdult ránk az áldás, így eláztunk, mint a verebek. Zuhogó esőben tettünk meg az utolsó 5 percet a vasúthoz. Az állomás vécésnénije megfitogtatta hatalmát és bekeményített, nem engedte, hogy szárítkozzunk a mosdóban. Úgyhogy élmény volt a 2,5 órás út, az emberek néztek, hogy milyen medencés partyból jöhetek, ahol nem bikiniben szoktak csobbanni. A kalauz bácsira viszont mély benyomást tettem az ázott, elesett nő szereppel, mert vagy 4x visszajött megnézni, hogy van-e már fűtés, és közben kacsintgatott. Aranyos volt, ezúton is örök hála azért, hogy legalább megpróbálta.
De az élet nem csak játék és mese. Én, azaz a munka hőse szétdolgoztam az agyam. Dolgoztam egy tizenegyórányit vasárnap(boldog gyereknapot.), egy duplaműszakot kedden, közben csináltam a beadandókat és igyekeztem nem idegösszeroppanni. Ám a hóeleji fizu mosolyt csalt az arcomra! Plusz az se elhanyagolható tényező, hogy úgy fest, vége a vizsgaidőszaknak, ollé!

Június: Betanulóban az új lány nálunk a jógaközpontban, elbúcsúztattuk Tócsnit. Ő egy nagyon cuki, vérszomjas és élénk fantáziával megáldott lány, akit mindenki szeretett, de lecserélt minket Zalaegerszegre, így meg kell válnunk tőle. Péntek este tartottuk a búcsúbulit, beültünk iszogatni egy teraszos helyre Budán. Tény, hogy csak limonádéztunk, de kis híján izomlázam volt másnap a sok röhögéstől.
Puszi!