Ismét nem voltam lelkes blogíró. Pedig történt ez-az ebben a hónapban, de az vagy olyan mély volt, hogy nem teszem ki a köznek, vagy épphogy felszínes.
Minden téren apró változások történtek, de egyik sem rengette meg a Földet. A munka kiteszi a fél életemet, sok időt töltök benn és ezerféle dolog leköt. Lett egy új munkatársunk, Zsófi, akit én tanítottam be (hű), éreztem a felelősség szagát a levegőben. Két hónap alatt két recis cserélődött le. Sajnos az előtte felvett munkatársunk vagy nem figyelt oda, vagy nem elég jól lett kiképezve, de elég sok hibát csinál, amit aztán igyekszünk helyrehozni. Júliusban fél 8-ra jártunk, és nem lévén pacsirta, ez nagyon megviselt.:) Egy elég menő oktatóképzés zajlott nálunk, ezért kezdődött korábban minden napunk. Fura, hogy vége, hisz ez is jelzi, hogy vége a júliusnak.
Hiányzik Békéscsaba, húsvét óta nem voltam otthon. Anyával persze találkoztunk azóta többször is, de azért na. Rossz, hogy keveset vagyok otthon, Anyut is megviseli.
Na de!:D Ha már család. Szenzációs hírrel szolgálhatok, édes drága húgomnak elcsavarták a fejét. Immáron facebook-on is felvállalt kapcsolatban élő nő lett belőle. Ez van, és az ember lánya még azon pörög, hogy vége a júliusnak, aztán közben lassan minden őt körbevevő gyerek felnő. Telik az idő, rohamléptekkel száguld. Na meg ugye az új tendencia szerint mindenki házasodik és gyereket szül. Én nem fogok még egy jó darabig egyiket se.
Nusi kérdezte a múltkor, hogy mitől lesz vki különleges? Hogy olyan hétköznapian használjuk ezt a szót, olyan sok mindenre rámondjuk,hogy különleges, de mitől válik azzá? Persze jó darabig boncolgattuk a kérdést, ha belegondoltok, tényleg nem olyan egyszerű kérdés. Aztán a minap a "csehül állunk" kifejezés eredetére próbáltam meg magamtól rájönni, de nem ment:) Lehet én vagyok az egyetlen, aki nem tudja, hogy ez honnan származik. Valamint azon gondolkoztam, hogy van-e fiú és lány között barátság. Sokáig azt hittem, hogy van, de most már nem vagyok biztos benne. Lehet hogy ez csak személyes tapasztalat és nem egy általános tendencia, de úgy látom, hogy leginkább olyan fiú pajtikáim voltak, akik vagy nekem tetszettek, vagy én tetszettem nekik. Tehát alapnak tekintem a vonzalmat valamelyik fél részéről. Szerintetek? Valahogy azt vettem észre, hogy ez egy motivációs erő a barátság fenntartására. Szóval vannak világmegváltó gondolatok. :)
Szombat van, itthon vagyok, Tomi a pajtásaival zúz a zéjszakában. Tegnap Szolnok cityben voltam Krisztike házibuliján, jó volt, vicces volt:) Ma is mentem volna szívesen, de el lett szerencsétlenkedve az egész este, ami megölte a partykedvemet. Ami annyira nem gyökerezett mélyen, hogy ne lehetett volna két kisujjal kitépni :) Legalább volt egy kis időm hírt adni magamról.
Gyere haza Ancsiiii!
VálaszTörlés