Back to the 90s

Na nem vágyom vissza a múltba, csupán ma egy elhatározásra jutottam. Már régóta nem vagyok elégedett azzal, amit a tükörben látok. Nem a megváltozhatatlan zavar (mint szemszín, anyajegyek, gaccsos boka), hanem a testemen felgyülemlett zsírmennyiség. Régen voltam 52 kilós, kb. a 90-es években utoljára :) Bár annyira réginek tűnik, hogy ennyi erővel az 1920-as évekről is beszélhetnék. 24 éves vagyok, 2 hét múlva 25! Nem tehetem meg, hogy ilyen fiatalon elhanyagolom a testem. Nem érdemli(em) meg.
Tehát: fogadalom. Nincs kitűzött kiló, mert nincs mérlegem. Egy centit be fogok szerezni, megmérem a kritikus pontok körfogatát, ill. hogy mivel próbálkozok. Abban bízok, ha megosztom,  mit teszek, motiváltabb leszek, tekintve hogy csak nem akarok annyira beégni :D Júliusra szeretnék egy olyan alakot, amitől nem feltétlen kap el a sírógörcs, ha meglátom. Készítettem before képeket ma, de annyira lesokkolt, hogy biztos nem teszem még fel, csak ha már van változás :)
Amire megpróbálok odafigyelni: kaja (jaj, már most nehéz...), mozgás (ez nem), folyadékbevitel (mindjárt ki is megyek tolok 2 pohár vizet). Biztos lesznek mélypontok, elcsábulások, de megpróbálok erős lenni.
Így mostantól nem (csak) a magánéletemről fogok rizsabizsázni, bár valószínűleg néha elkap az oversharing és írok arról is. Plusz a kedélyállapotom változása remélhetőleg fordított arányosságban lesz a leadott centik arányával: az előbbi nő, ha az utóbbi csökken.
Amúgy is, novemberben jön Bruno Mars, lehetne a férjem és énekelhetné ezt nekem a csillagos budapesti ég alatt: http://www.youtube.com/watch?v=_l5QMRoDaRQ
Harr.