Eljutottam arra a szintre, hogy már tudok azon nevetni, hogy milyen nyomi vagyok. És ez jó.
Már nem vág fejhez, ha nem jön össze, amit elterveztem. Edződök. Már csak mosolygok, hogy leborult a szatyrom a metrón. Hogy akkor állítottak meg minden egyes metró be-és kijáratnál, amikor tele volt mind a két kezem. Hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült úgy Tomcsi szülinapi tortája, ahogy elterveztem. Sőt, a kajával sem lettem kész időben. Amikor meg kész lettem, akkor meg Tomi nem jött. Így persze minden kihűlt. Hogy nem találtam meg a városban az egyik ajándékot, amivel meg szerettem volna lepni. Hogy kitaláltam még sok-sok mindent, de egyik sem jött össze.
De már nem éri meg idegeskedni ezek miatt. Mindennapos. Ez a hetem így telt, a nyomiság jegyében.
Várom a következőt!:)
<3 :)
VálaszTörlés