Úgy látszik, minden hónap elején letudóm a hónap legrosszabb napját. Nem különösebben lelkesedek a Valentin napért, de hát azért NA, van vki, akit nagyon szeretek, akaratlanul is elkap a vágy, hogy meglepjem vmivel, boldoggá tegyem, ő legyen a központ ezen a napon. Mostanában ha eltervezek vmit, sose úgy sül el, ahogy kellene. Ez teljes mértékben igaz volt a Valentinre. Felfáztam, nem éreztem jól magam. Letört a táskám karabínere, szétcsattant a kaja a táskámban és a villamost is lekéstük. Nem volt egy igazi nap. De szerencsére a múlt hét vidámabban folytatódott. Állásinterjún voltam egy jógaközpontban, a héten reménykedem a válaszban. Hétvégén házibuli volt nálunk, szolid iszogatás, amit egy szolid buli követett. Vasárnap óta a konyhánk új családtaggal bővült, asztal néni és négyesikrek székei foglalták el az egyik sarkot. Egész hangulatos, már csak melegnek kéne lennie a konyhában is. Tegnap pedig Mamámat boldogítottam Jászfényszarun, jó volt őt látni.
Viszont nem tudom, olyan furán érzem magam. Olyan nemjól. És nem beteg vagyok, hanem egyszerűen a hangulatom tekintgeti önarcképét a béka kifényezett popójában. Vagy talán hiányérzetem van, vmit csinálni akarok, hasznosat, aminek van eredménye, és most azt hiszem nem a mosogatásra és a tisztán ragyogó edényekre gondolok. Hiába nő most a bölcsességfogam, a fájdalmon kívül nem sokat ad hozzá a jelen-/jövőképemhez. Tomival sokszor szoktuk hülyéskedésből mondani, hogy jaaj, mi lesz mooost? De tényleg. Mi lesz most?
a célállítás mindig nehéz, én drukkolok Ancsika.
VálaszTörlés