2011. március 28., hétfő

Hosszú hétvége és nowadays

Jááj, nagyon sokat dolgoztam a múlt héten. Általában minden este úgy aludtam el, hogy nem is emlékeztem arra, hogy mikor, hogyan, milyen körülmények között ragadtak le a szemeim. Sok izgalom, betanulás, stressz ért, de nagyjából kipihentem. Nagyjából. Hétvégén vigasztalódtam egy táskával és egy tündéri kis pipőkével, úgyhogy már jobb. Csak süssön a nap, hogy a cipőt fel tudjam venni:P Úgyhogy mindenki énekelje(akár kánonban) a Süss fel, nap!-ot. (megjegyzem, észre fogom venni, hogy ha nem éneklitek. Lesz nemulass meg irgumburgum.)
Előtte viszont egy nagyon romantikus, kirándulós, hangulatos hosszú hétvégét töltöttünk el Tomcsival. Megjártuk a Margit-szigetet, ahol néztünk őzikéket és bolyhos csirkéket. Jártunk a budai várnegyedben, ahol eddig Tomcsi még sose koptatta a macskaköveket. Épp itt volt az ideje. Ettünk kókuszgolyót és ittunk gyümölcsteát.
Turista-szerű napokat éltünk át, mert a Városligetben is bóklásztunk, pajtultunk Anonymussal Vajdahunyad-várában. Főleg én. De nem hagytuk ki a Mátyás-templomot se, aminek a tövében volt egy bácsi, aki szédítette a külföldieket egy kis varázslattal. Hogyan? Kevés kellékkel szedett kis sok-sok pénz a nyomi külföldiek zsebéből. Három pohár és egy korong, vagy mi. A lényeg annyi volt, hogy ki kellett találni, hogy melyik pohár alá dugta el a cuccot. Dajcsék meg nyomatták a 20ezreseket, hogy márpedig ők kitalálják. Másfél percig néztük, bácsi legalább 40-et nyert. Bááz. Jövedelmező szakma.
Március 15-ét a kultúra jegyében kívántuk eltölteni, így betértünk a Szépművészeti Múzeumba. Az ötlet megvalósulását azért némileg támogatta az a tény, hogy nemzeti ünnepeken ingyen lehet meglátogatni a kiállításokat. Bár már azért megérte elmenni, hogy lássam ezt az épületet belülről. Lenyűgözött a tér, a méretei az épületnek, a kialakítása...fantasztikus. Irigylem Anit, amiért itt gyakornokoskodott. Miután kigyönyörködtük magunkat, és egy talált fotójegynek hála kifényképezkedtük magunkat(magamat), megpróbálkoztunk az (utóbb kiderült) lehetetlennel, a Parlamentből való bejutással. Voltak, akik órákat álltak sorban, hogy megnézzék a képviselőgárda lepattant munkahelyét. Na, mi ezt nem vállaltuk be, inkább egy padról figyeltük, hogy egy népes család milyen sunyi módszerekkel próbál bejutni minél hamarabb. Ezt megunva a rakparton kergettünk egy kavicsot.

Íme a képek:


A bácsi menekül a felhől elöl, szerintem ilyen paripákkal menni fog neki!


Romantika <3

Home-made kokigolyit

Tinédzser lámúr

Tomcsi fejét övezi a kultúra

Impozáncia!

Rengeteg ember. A túlparton a Dunáig ér.

1 megjegyzés:

  1. Dejó olvasni rólatok!! :)
    (én éneklek veled majd, akár skypeon is, szabo-zsuzsa :):)!!!!)
    Puszi!

    VálaszTörlés