Pesten lenni jó. Mindig sok impresszió ér, bár nem feltétlenül pozitívak. A múltkor zötyögtünk a villamoson Tomival, és két kis suttyó a leszállásuk után beköpött a jármű ablakán. Igazából ezt nem tudtam megmagyarázni, hogy ez miért volt jó nekik, de cserébe végigzongoráztam a felmenőik hogylétén.
Hétfő reggel van, kint zord, londoni az idő-bár még sose voltam Londonban, de tuti ott is ilyen szürke az ég és ferdén hullanak az esőcseppek a betonra. Tomi még itt szuszog mellettem, délben megy egy állásinterjúra.
Tegnap mozgalmas napunk volt. Szombat este Robi felhívta Tomit, ami után a párom nagyon sumákolós fejet vágott. Kiderült, hogy meg akarnak lepni minket, lányokat. Vasárnap délben jöttek Robiék, bepattantunk az autójukba, majd elindultunk valamerre. Destination unknown. Egy ideig még ismerős helyeken jártunk, végigaraszolva az Andrássy úton átkeltünk a Lánchídon, egy darabig még Budán is tudtam, merre járunk. Majd egyszer csak megláttam egy áthúzott Budapest táblát. Innen már tippem se volt, mi a végcél, bár a fiúk nagyon bizonygatták, hogy a végállomás a Balcsi, ahol csobbanunk egy nagyot. Na persze. Végül egy Steakhouse nevű étteremnél álltunk meg Érden. Hangulatos faház jellege volt, szinte vártam, hogy a tehenek kikacsintanak az épület mögül. Tehenek helyett pincéreket kaptunk, mondjuk én értékeltem volna a kötényes bocikat is. Bent leültünk egy ugyancsak fából készült asztalhoz. Az étteremben fincsi illatok terjengtek, így hamar megéheztünk és lecsaptunk az étlapra. Nos, az árak nem éppen diákpénztárcára voltak szabva, maradjunk ennyiben. Kétszemélyes tálat rendeltünk, ami a mennyiségét tekintve egy négyfős családnak is elég lett volna. Hús hússal, csilis babbal, fokhagymás krumplival, libamájjal és sajttal töltött bélszínnel, és akkor most az üres gyomrokra való tekintettel abbahagyom a felsorolást. Toltuk be az arcba rendesen, a fejem már vörösödött a jóllakottságtól és a küzdelemtől, de még így se tudtunk az egésszel megküzdeni. A maradék a mai ebéd részét fogja képezni. Az ebéd után bevásároltunk, majd Edó volt munkahelyéhez mentünk, a Széchenyi-fürdőhöz. Szerencsére nem fürödni, ezután a habzsi-dőzsi után nem mertem volna bikinire vetkőzni. Viszont bekukkantottunk a fürdő részlegre és tényleg nagyon impozáns, arisztokratikus jellegű. És a meglepetések még mindig nem értek véget: elmentünk Budára a Normafához (vagy Normafára, szerintem mindkettő helyes.) Normafa egy helyes kirándulóhely, lenyűgözött a sárguló erdő, a harapnivaló levegő és a kutyusok, akik botokat vittek vissza a gazdijuknak. Be lehet látni az egész fővárost, bár előnyben vannak azok, akik látnak távolra is. (Itt kell megjegyezzem, hogy október a látás hónapja, ingyenes a szemvizsgálat.) Robi segített a vakegér fejemen és hozott egy távcsövet.:) Majd a hidegre való tekintettel fagyiztunk egyet, de nem akármilyet! Rózsa alakú fagylaltot. A fagyiárus lány profin készítette el a nyalnivalóinkat. Az én virágom bodzás eper és levendulás fehércsoki izű volt. Nyammi!!! Majd nálunk filmeztünk és forralt boroztunk. Azt kell mondjam, klassz nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése