Süti és az igazi

Tegnap megsütöttem életem első sütijét. Lehet ciki, hogy egy lány 22 évesen jut el arra a szintre, hogy anyai/mamai segítség nélkül készítsen el egy süteményt. Viszont elég finom lett, így mára már csak egy szelet árválkodik a tányéron, egy tepsinyi adag tűnt el tegnap a gyomrunkban. De ez van, unatkoztunk. Egész nap sírtak a felhők, ki se mozdultunk a lakásból. Azon elmélkedtem, hogy honnan lehet tudni, hogy a párod az igazid-e? Egyáltalán lehet ezt tudni? Este megkérdeztem Tomitól. Szerinte nem lehet tudni előre, csak az idő igazolhatja a választásod. Lásd szülői példák. Az anyukáink is azt hitték, hogy az apukáink lesznek az igazik, és mostanra nincsenek együtt. Mondta, hogy Mamámnak Papa volt az igazi. (persze itt majdnem elsírtam magam, mert ez igaz. Meg is fogom kérdezni Mamát, hogy ő mikortól és honnan tudta.) Az én elméletem persze más, de még nem forrott ki. Szerintem voltak előjelei, hogy Anyának nem Apa lesz az igazi, csak a szerelem elvakította Anyát (utólag én is könnyen vagyok okos.) Az elméletem központi fogalma a tolerancia. Hiszen mindenkiben él egy kép, hogy milyen párt szeretne maga mellé, illetve, ami szintén fontos, hogy milyet NEM szeretne. Van néhány főbb irányvonal, aminek mindenképp meg kell felelnie a kiszemeltnek ahhoz, hogy együtt tudj vele élni. Pontosabban hogy Ő legyen az, akivel együtt tudnál élni. De mivel senki sem tökéletesen olyan, mint amire vágysz, ezért jön képbe a tolerancia. El kell tudnod fogadni a (lehet csak neked) negatív tulajdonságait. Mint pl. Tominak azt a tulajdonságát tolerálom, hogy keveset beszél és még kevesebbet kérdez. Ezeket a tulajdonságait nem szeretem. Viszont van sok más, amiket igen, és a főbb irányvonalaknak megfelel. Bár a nemkérdezés határeset.
Tegnap vadásztunk munkát a neten. Tomit holnapra behívták egy céghez, éjjel fél 12-kor kapta az emailt. Elég durva, hogy vki olyankor is dolgozzon. Én ma megyek egy szórólapos megbeszélésre (jejejee) az Örsre. De 1000Ft-os órabérben szívesen osztom a lapot, amíg nem lesz jobb munka.