Szerda óta ismét Suncityben lopom a napot. Sajnos mást tényleg nem csinálok. Csak nem lettem jobban, így bejelentkeztem dokihoz. Egy tündéri doktornő vizsgált meg, fiatal, kedves, humoros, figyelmes, nagyon szimpatikus volt. A Dr House rajongásom ellenére is rettegek minden sztetoszkópostól, hiszen a kezében a lehetőség, hogy bármikor szurit adhat vagy megkínozhat az injekciós tű látványával. :D Viszont tőle még én se féltem. Kiderítette, hogy krónikus mandulagyulladásom van, ki kell majd venni a mandulámat. Közöltem vele is, hogy ha lehetne, akkor én megtartanám, mert gyerekkorom óta rettegek minden fehérköpenyestől. Ezért ő észérvekkel meggyőzött, hogy sajnos búcsút kell vegyek eme undorító, mályvaszínű(jelenleg sárga gennypöttyökkel tarkított) kis fityegő szervtől, mert idősebb koromra ennél durvább lesz. De mondta, hogy ne féljek, a klinikán nagyon helyes, fiatal doktorbácsik vannak a fül-orr-gégészeten, már attól jobban fogom érezni magam, ha csak rámnéznek. Sajnos, nem sajnos, de egyszer kipróbálom és megmondom, hogy ez TÉNYLEG így van-e. (Már ha nem ájulok el félelmemben, mielőtt egy is csak felém fordulhatna.)Úgyhogy kaptam egy 20lóerős antibiotikumot és egy öblögetőt. Na, az antibiotikum az finoman nőiesen szólva jól odab*szott első alkalommal. 39,4-ig meg se állt a testem hője, Tomi rajtam csinálta a melegszendvicsét. Majd a teáját. Aztán megszánt és letuszkolt a torkomon egy lázcsillapítót. :) Azóta fetrengek, Tomi szolidaritást vállalt velem és ő se csinál mást. Aranyba kéne önteni ezt a fiút, olyan nagy az empátiaérzete.
Mondanom se kell, hogy a baj nem jár egyedül(lehet meg is kéne nézni azt a filmet...mármint mintha lenne vmi ilyen film. Ja, tudom, a Balszerencse áradása Jim Carrey-vel.)Tehát a baj csoportérzete. A TO elutasította az egyéni tanrend kérelmemet. Nem tudtam kitalálni szakdolgozatcímet, így biztos, hogy nem diplomázok a nyáron. Illetve még Tomival is sikerült összezörrenni. Ilyen ez a popszakma. De legalább hideg van kinn. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése