Kezdjük ott, hogy én régen mindig azt hittem magamról, hogy nyugodt vagyok. Mint minden, ez is relatív, de NEM vagyok az. Erre a mai napon többször is rádöbbentem, amíg a munkatársam lelkes locsogása közben minden máson járt az eszem. Némelyik eszmefuttatásom az elhallgattatásán töprengett, az "übergonosztól a viszonylag kedves"-skálán mozogva. Alapjában véve kedves lány, de kicsit olyan, mint a Húgom. Gyerekes és néha sok.
JA, ÉS ESETT A HÓÓÓÓ! :)
Hajnalban, még Micimackó előtt kiugorva az ágyból vágtam neki a munkahely székhelyének(khm, RÓZSADOMB, el is felejtettem említeni), és morogtam magamban a hó miatt. (Remélem tényleg csak magamban.) Hogy miért nem lehet letakarítani azt a nyamvadt téláldását az úttestről, az ember lánya hajnalban jár dolgozni, olyan korán, hogy az Oktogonnál Metropolt osztogató lányt is megelőzöm mostmár, és így kultúra nélkül zötyögök a villamoson. Aztán megláttam az egyik hólapátoló bácsit és elszégyelltem magam. Ők is emberek, nekik sem élmény hajnalban kelni, hogy a később irodákba és ide-oda siető emberek elől elkotorják a havat. Sok embernek eszébe sem jut, hogy ez micsoda teljesítmény. Így most gondolatban simogassuk meg a munkáskezeket, biztos elfáradtak reggel.
Nos. Hadilábon állok a gondolattal, hogy leírjam a marcangoló gondolataimat. Nem szeretem kiteregetni a szennyest. Viszont mondtam már, hogy Tomi főnöke egy 26 éves, sikeres, szőke csajszi? Nyeh.
Tomi barátnője pedig A N C S I. Ez így van. :)
VálaszTörlésAlapjában véve kedves lány, de kicsit olyan, mint a Húgom. Gyerekes és néha sok.
VálaszTörlésKöszi, de én is olvasom ^^