Süti és álmok

Van egy nagyon tuti süteményreceptem, amit még full kezdők is simán el tudnak készíteni (onnan tudom, hogy nekem is sikerült.) Nincs kötött recept, azzal bolondítod meg az alapot, amivel szeretnéd. És nem lehet elrontani (max. odaégetni az alját, ezt onnan tudom, hogy nekem is sikerült.) Muszáj megosztanom veletek: 4 kanál cukor, 5 kanál liszt, egy fél csomag sütőpor, egy csomag vaníliás cukor, egy tojás, egy dl tejföl, csipet só.(ez fél adag) És voilá! Már sütöttem csokis-banánosat, mazsolás-csokisat, almás-fahéjosat, sima csokisat. Tejföl helyett lehet joghurtot is beletenni, ma teszteltük. Almáspite ízű joghurttal, mézzel, csipet fahéjjal. Nyammi. Még fiúk is simán megsütik, le lehet vele nyűgözni a lányokat/fiúkat, kinek mi a gusztusa. Zsuzsi kutató barátnőm látogatott meg, ő volt a lenyűgözendő alany. Ezer éve nem láttam, de nem változott semmit. Azon kívül, hogy már nem hihetetlenül értelmes, intelligens, kétdiplomás, három felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező munkanélküli, hanem az MTA kutatója. Elég menő. Zsuzsival együtt dolgoztunk egy nyarat a FAO-nál, és a közös munka megalapozta a barátságunkat. Apropó munka. Még mindig nincs. Viszont meglepő módon hívott a szórólapozós fickó! Nem kamu az 1000Ft-os órabér. Visszahívott, hogy ügyesen osztottam és hogy most a Blahára kell menni szórólapozni. Ott közölte velem, hogy még mindig próbaosztás van, mert túl sokan tudnak ügyesen szórólapot osztani. Egy kis öniróniával hadd jegyezzem meg, hogy remélem, hogy mindegyik rendelkezik egy kommunikációs diplomával, hogy ügyesen tudja kommunikálni a szórólapokat a járókelőknek. De legalább van remény, boldog jövőkép, szórólapot tudok osztani. Úgyhogy ha most is ügyes voltam és benne voltam a legjobb valamennyiben, majd hív a fickó. Így izgalmas az élet, hogy sose tudod, mikor csörren meg a telefon. Sőt, még azt se, hogy egyáltalán megcsörren-e! Munka (nemléte) miatt érzett bánatunk enyhítésére ellátogattunk az Állatkertbe. Sütött a nap, gázoltam az avarban, nekem ennyi elég lett volna a boldogsághoz. De az állatkák megtetézték az örömöm. Tomcsival egész délután vinnyogtunk minden aranyos jószágnak, egy idő után ő azért is vinnyogott, hogy lángost akar enni. Ez az érzés addig tartott, amíg meg nem látta, mennyibe kerül. Utána maradt az állatoknál, de azokat nem akarta megenni. Az egyik kedvencünk a vörös macskamedve volt, akik rágcsálták a bambuszlevelet. Dús, selymes szőrük volt, és cuki pofijuk.

Ő a macimókus<3

Flamingók. Tudtátok, hogy alvás közben is nyitva van az egyik szemük, és éber az egyik agyféltekéjük?

Tarzan megmentette Jane-t, de a gyerekek még nem döntötték el, kire hasonlítsanak.

Nagy bánatomra medvéket nem láttunk. Valahogy mindig kifogom, amikor utoljára voltam az Állatkertben, akkor épp építették a mackók nagyszikláját, ezért nem lehetett őket látni. Most meg épp átépítenek rajta valamit, így az egyik kedvenc bundásomat megint nem láttam. Ez szomorú. Vidámabb az, hogy este végigsétáltunk Tomival az Oktogontól hazáig és beszélgettünk. Nagy bánatomra medvéket nem láttunk. Valahogy mindig kifogom, amikor utoljára voltam az Állatkertben, akkor épp építették a mackók nagyszikláját, ezért nem lehetett őket látni. Most meg épp átépítenek rajta valamit, így a kedvenc bundásomat megint nem láttam. Ez szomorú. Vidámabb az, hogy este végigsétáltunk Tomival az Oktogontól hazáig és beszélgettünk. Álmodoztunk, vágyakoztunk, Tomi egy Andrássy úti lakás után és egy nagy, sötét automobil után, én pedig... :)

Ilyenek vagyunk boldogan:)