Új hónap és hétvégi hepajkodás

Boldog októbert!
Bízom benne, hogy ez már egy sikeresebb hónap lesz az előzőnél. És boldogabb. Mondom ezt úgy, hogy ma arra keltem fel (először), hogy sírok, mert Papámról álmodtam. Majd visszaaludtam, akkor vonatok, volt osztálytársak, Tomi sok csomaggal és HősJános ingyen osztogatott ezüstcsillámos cseresznyével szerepelt az álmaimban.
Ez a hétvége gyorsan elillant. Szombaton hosszas készülődések árán eljutottunk az Arénába, de persze nem plázáskodtunk:P, a Teszkót vettük célba. Estére vártuk Robit és Edót, Tomi beígérte, hogy én főzök. Vagyis hogy főzünk vmit, ami ugyanazt jelenti. Ha már itt tartunk, hogy Tomi és a főzés. Tomcsi annyira tud főzni, hogy egyszer együtt csináltunk tojásos lecsót, és telefonos segítséget felhasználva megkérdezte az anyukáját, hogy abba hány tojást kell tenni. De amúgy aranyos, segít, csak mindent megkérdez. –Szívem, vágd fel a hagymát. –Mekkorára? Karikára? Vagy kisebbre szeretnéd? Melyik késsel vágjam? Ez így jó? Biztos?:) Úgy vagyok vele, hogy tanuljon csak, egy idő után már tudni fogja. Egyelőre van hozzá türelmem. Estére lecsót terveztem rizzsel, persze rizst még sose csináltam egyedül, csak Mama szárnyai alatt. Mondanom se kell, hogy ha egy rizst el lehet rontani, én tuti elrontom elsőre! És tényleg. Kicsit mázgás lett. Na jó, nem kicsit.:)Viszont összekevertem a jól sikerült lecsóval és így nem látszott. Féltem, hogy beégek, mert Edó nagyon jól főz, én meg eddig csak kukta voltam illetve a koliban főztem… de azért az, hogy összefőzöm, amit találok és szósz lesz belőle a főtt tésztára, azért az nem egy konyhaművészet. Az már konyhatudomány!:D Robiék hoztak diópálinkát. Mivel én antibiotikumot szedek (ma reggel volt az utolsó, jeeee.), ezért én voltam az egyetlen, aki nem ivott. Az ilyen esték, amikor Robi és Tomcsi együtt pálinkáznak, mindig khm, érdekes véget érnek. Már kaja alatt eltűnt egy adag a srácokban, Edó csak mértékkel küldte lefelé a feleseket. A terv szerint az Up! The Club-ba mentünk volna segget rázni, így felpattantunk különféle BKV-járművekre, hogy átjussunk Budára. Nos a fiúknál volt egy félliteres palack, amit mikrofonnak használtak útközben, hogy tájékoztassák szegény olvasni nem tudó utasokat, hogy merre járunk és mennyi az idő. Kiderült Tomiról is, hogy tud beszélni, nem is keveset és csupán egy levegővel.:) Nem sikerült egyenesen eljutni az Up!-ba, útbaejtettünk egy Mekit is. A fiúk végig azt hitték, hogy nagyothallanak a barátnőik, vagy inkább egymásról feltételezték ezt, mert sose volt baj a hangerővel. Aztán végre az Up!-nál voltunk a Fehérvári úton. Nos, akár hiszitek, akár nem, azért ez a hely neve, mert többemeletnyi magasságban van a szórakozóhely. Ahova vagy úgy jutsz fel, hogy vársz a liftre, amíg megtelik és felmehetsz vele, vagy választod a teszkógazdaságos módszert és lépcsőzöl. Nyilván utóbbit választottunk, bár a fiúk szerintem nem látták a liftet. A hely. Nekem bejött. Hangulatos fények, szép bárpult, a fáradt lábúaknak fotelek, kanapék. Nem túl sötét a tánctér se és a zene is bejött. Egészen jól éreztem magam addig, amíg Tomcsi agyát be nem borította egy nagyon zöldszemű sötét szörny (aminek pálinkaillata volt). Ugyanis tánc címszó alatt futtathatta a kis agya a programot, csak én már nem annak éreztem: rángatott a csípőmnél és a karomnál fogva úgy, hogy a közelemben egy fiú se legyen. Eleinte nem esett le, hogy féltékenykedik, hanem szimplán azt hittem, hogy hülye. Bár miután kiderült, hogy minden mellettem álló fiúnak „szét akarta ütni a fejét” és „beverni a pofáját”, utána még hülyébbnek gondoltam. Kértem, hogy ne ráncigáljon, de a szörny nem engedte beépülni ezt a gondolatot az agyába, így kimentünk és nyomatékosítottam a problémámat. De miután Tomcsi józanabb lett, TEHÁT a szörny is kisebb lett a fejében, utána nagyon jól éreztem magam. A két fiúval olyan jót táncoltam, amilyet már ezer éve nem! Edónak nem tetszett a zene, így ő hamar megtalált egy kényelmes kanapét. Úgyhogy egy idő után a kanapé környékén ráztuk a ráznivalót, hátha Edó is kedvet kap. A buli után Robiéknál aludtunk, úton hozzájuk láttunk még egy balesetmaradványt is.:( Vasárnap délben sikerült felkelni és az arcomba kaptam a testyemtől, hogy ÖREGSZEM. Nehezemre esett felkelni úgy, hogy nem is ittam előző nap, csupán táncoltam és későn feküdtem le. Felírom a betegség rovására is, egy hétig szinte semmit nem bírtam csinálni, most meg elmentem bulizni, de azért NA. Délután főzöcskéztünk Edóval, amíg a fiúk benn xboxoztak. Remélem ebből nem lesz rendszer, mert nem szeretem azt a leosztást, hogy a nők dolgoznak a fiúk kiszolgálására, amíg azok szórakoznak. Legalább segítettek volna krumplit pucolni, amit utálok. Ha nálunk lettünk volna, biztos befogom őket, de így nem diktátoroskodtam. Délután elkocsikáztunk az Ikeába és az Auchanba, vettünk szép kék kispárnákat és pokrócokat a szobába. Meg mécsest. Meg cukortartót. Utána még elmentünk Robiékhoz, kajáztunk, majd hazahoztak minket. Utána már nem sok energiánk maradt, megnéztünk egy sóderklubot és szuszukáltunk.